Mihez kezdjek ha az állandó sikertelenség, szerencsétlenség, pénzhiány kikészített? 30F

Oké, és? Mi a terv? Mert most elsírtad a bánatodat és mindent kifelé hárítasz, hogy el lett rontva, meg soha nem is volt esélyed. Nem vállalz felelősséget semmiért, nem akarsz dolgozni semmin. Mit vársz? Sültgalambot a szádba?

Sokan vagyunk, akik nem születtünk bele a jóba. Én sem, gondolom itt mások sem. Nekem is van és volt rengeteg olyan félelmem és gyengeségem, amik megnehzítettek dolgokat.

Krva sokat leküzdöttem már belőlük. Pl. a vezetést. Nagynehezen, kegyelemmel megszereztem a jogsit, de soha nem vezettem, mert féltem. Aztán kénytelen voltam, mert nem lehetett már bírni a buszozást olyan munka mellett, ahol nagyon változó volt, mikor végzel. Tudod milyen nehéz volt az elején? Minden nap rettegtem. De már túljutottam rajta, mert megembereltem magam.

Rettenetes, embertelen munkahelyem volt. Azóta találtam mást. Ebből sem fogok meggazdagodni, de spórolok mint az állat, befektetek.

Régen telefonálni sem mertem, itt meg folyamatosan úgy intézkedek. Fostam az elején? Leírhatatlanul. Aztán megszoktam, meg megerőltettem magam.

Ha csak eldobod maga, hogy hát nehéz, meg neked úgysem lesz "szerencséd", akkor nem is akarod eléggé a változást. Szerinted nekem szerencsém volt, mikor a régi munkahelyemről úgy kellett kihazudnom magam, hogy titokban rohanhassak interjúra máshova? Mikor egy 30 éves autót próbáltam beindítani télen a tök sötétben 13 óra munka után, ahol még csak túlórapénz sem volt?

Egy porcikám sem kívánta soha a kínlódást. De ez van. Oldd meg. Itt senki nem fogja helyetted.

Kérdező, én is ilyen vagyok, csak lányba, egyidősek is vagyunk. Tudom, hogy kegyetlen rossz, már 60x öngyilkos lehettem volna én is, amennyire szerencsétlen vagyok, de nem tettem. Valaki szerint azért mert ahhoz is gyáva vagyok, nos lehet, de még hiszem, hogy jobbra fordulhat a sorsom...

Szokták mondani, hogy aki ennyi idősen nem alakít ki egy komoly egzisztenciát, az már ássa el magát, húzza le a rolót, de én azért még küzdök...

Ha most leírom neked, hogy mit össze küzködök, eddig sikertelenüp, ketté áll majd a

füled.

1,Soha nem volt jól fizető munkám, mindig a minimálbért, max a garantált bérminimumot tudtam megkeresni (ez most sincs másképp).

2, A tanulási terveim kudarcba fulladtak eddig. Munka mellett végeztem a jogi kart, igaz csúszásokkal, de eljutottam a záróvizsgáig. A legvégén, minden erőfeszítésem ellenére kivágtak az utolsóról,végleg, úgy, hogy mindössze az hiányzott volna a diplomához. Tehát kb kezdhetem a 0-ról... Már pedig nem hagy nyugodni a dolog, és akár újrafelvételiznék.

+a jogsiszerzés nálam is kész katasztrófa... Úgy képzeld el, hogy vért izzadok már, hogy nagy nehezen megszerezzem. Szorongok, stresszelek, ez nehezíti, de már megváltás lenne, ha legalább ezt letudnám, sikeresen végre. Sajnos én is vidéken lakom, és jelenleg igaz, hogy home office munkám van, de ettől független is nagyon kell ide a jogsi, ha egyálttalán a 15 km-re lévő valamire való boltig el akarsz jutni kenyérért, meg úgy egyáltalán. A tömegközlekedést hagyjuk itt. Vissza akarnékmenni Pestre, de most sajnos ezt nem tehetem meg, meg ez már egy másik történet...

Szóval a vezetésre visszatérve... Ha minden jólmegy 2-3 hét múlva végre vizsgázhatok, ami, ha nem sikerül, nem tudom, hogy oldom meg a továbbiakat. Mert, így is az utóbbi alkalmakat szabikkal tudtam megoldani. - Sajnos az oktatóm délután 4 után nem vállal órát, hétvégén se, mert, hogy minek, erre olyankor semmi forgalom, szerinte egy pár órás abszolút kezdőnek még ok, de egy vizsga előtt állónak fölösleges. -.- A munkám meg tipikus hétfő-péntekig tipusú, nem lehet délutános, vagy esti műszakot vállalni teljes munkaidőben. Tehát vagy a nyomorult vezetés miatt most visszamegyek 4-6 órába, ergo még kevesebb pénz=nem fogom tudni fizetni a maradék óráimat, amit már így is nehezen nyögök.

Vagy kénytelen leszek megcsinálni már ennyiből, amennyi szabim maradt (nem sok), aztán ha nem sikerül, egyelőre nem tudom, hogyan tovább, max az jut eszembe, hogy keresek egy olyan oktatót, aki vállal du. 5 után is.

Szóval nem túl rózsás a helyzetem semmilyen téren, de még nem adtam fel.