Egy embernek csak a karrier vagy a család lehet a legfontosabb az életben?

Én a karriert választottam.

Párom karriert és családját is egyformán viszi, viszont látszik is rajta, hogy ki van f*szulva teljesen. Nem bírja a kettőt együtt.

Az biztos, hogy a kettő egyidejű pörgetése túl sok a szélsőségek itt is negatív irányba viszik az embert. Nekem a család az első, viszont a munkámat is szeretem, pedagógus vagyok. Közös nevező a gyerekek szeretete. Volt rá példa, hogy azért hagytam ott egy munkahelyet mert túl sok időt kellett pluszban bent tölteni és ez a család rovására ment volna. Karrier lehetőségre csak egészséges mértékben vágyom nem ez a fő életcélom a család mellett az utazás élmények gyűjtése.

Úgy gondolom, hogy egy embernek sokminden lehet fontos az életében, de ha egyvalamire teljesen ráfügg, az kórossá válhat, mindenképpen valamit kompenzál vele, ami hiányzik az életéből.

Nyilván egyénfüggő dolog ez. Kinek mi. Nekem a család, a férjem, anyu, a tesóm, a kiskutyáim a legfontosabbak.

Utána ott vannak a hobbijaim, és a munkám ami szintén nagyon fontos. Nem vagy karrierista, de sokat jelent, hogy olyan munkám van amit szeretek. A gyerek, gyerekes élet egyáltalán nem érdekel, nem akarok, nem vágyom rá.

Az a lényeg, hogy bármi is legyen fontos egy ember életében, ne akarjuk ráerőltetni a másikra ugyanazt ami nekünk fontos, mert nem vagyunk egyformák. Mindenkinek más a fontos. Mindenkit más élet tesz boldoggá.

A nővérem pl csak dolgozik és a hobbijainak él, sose volt- nem akar se párkapcsolatot, se házasságot, se gyereket,de nem is karrierista, csak ő is szereti a munkáját.

Egyik ismerősöm, amellett hogy dolgozik mert kell a megélhetéshez meg a hobbijához, imád utazni. Minden évben máshol nyaral, nem kötődik semmihez és senkihez. Csak erre szeret költeni.

De pl én is csak a hobbimra szeretek költeni, könyvekre, mert imádok olvasni:)

Nem kell, hogy kioltsa egymást. Nyilván van az a foglalkozás, meg van az a családi helyzet, ahol helyből választani kell a kettő között. De az átlagos foglalkozások, átlagos családokban vihetők párhuzamosan.

Hiszen a gyerekek idővel felnőnek, és karriert sem csak huszonévesen lehet építeni.

Érdekes kérdés...

Egy egészséges lelkületű személy tudja mindkettőt választani, de van olyan, aki tudatosan a karriert választja vagy épp a családot. Minden megoldás jó, ha nem a másik terhére megy, így nagy feladat sokaknak a megfelelő egyensúly kialakítása.

Én egyedülálló vagyok: nem jött össze a barátnő - amit már nagyon fiatal koromban is éreztem, hogy ez lesz -, de a karrier sem: átlagos dolgozó vagyok egy helyen, nem több.

Tehát csak élek.

"Na de a kérdés, miért csak ez a két dolog lehet központi motívum?"

Mert nincs más ekkora formátumú probléma az életben. Semmi más nem vesz el az életedből évtizedeket, semmi más nem ad ennyi gyötrelmet és örömet.

Csak úgy utazgatni, világot látni munka/karrier nélkül nem igen lehetséges.

Családot normálisan ellátni se lehetséges karrier nélkül.

Emellett a munka/karrier nem kell, hogy olyan dolog legyen, ami sablon vagy utált dolog.

Jómagam pl hobbijaimat ötvöztem és élvezem.

A család is kinek mit takar?

Kinek milyen a viszonya felmenőivel, egyáltalán élnek-e?

Akar-e párt vagy sem az illető?

Akar-e gyermeket az illető?

Pl mi nem akarunk gyerkőcöt.

Mindenkinek mindenre megvan a maga oka, iránya, céljai, élet stílusa stb. Melyek a személyiségének része.

Nem olyan fekete fehér, ahogy látod a dolgokat.