Aki valamilyen betegséggel küzd ő hogy fogadja el hogy mindenhol hátránya van?

#10

Attól függ milyen betegség.

Szociális fóbiával nehéz.

Úgy, hogy nem tudok rajta változtatni (autoimmun betegség). Innentől kezdve nem sok opcióm van.

1. elfogadom, élem az életem, kihozom a legtöbbet abból amim van, építem a baráti kapcsolataim, hobbijaim, céljaim, közben megteszek mindent azért, hogy ne romoljon az állapotom

2. becsavarodok, hergelem magam, frusztrálom magam és tönkreteszek minden mást az életemben is ezzel a hozzáállással

Nem vagyok olyan ostoba, hogy a második opciót válasszam.

Én siket vagyok

- nem tudok beilleszkedni az egészséges emberek között

- nem tudok érthetően beszélni...

- helyesírásom, fogalmazásom katasztrófa, főleg hogy nem értem a beszédet, ezért nem tudtam megtanulni, hogy kell kommunikálni és nem hallom milyen toldalékot tesz a szó végére...

- unalmasnak tartanak, így nem igazán tudok ismerkedni

- álláskeresőn sorra elutasítanak (nincs válasz), ha meg felvennének, akkor a fizetés szar

én már gyerekkorom óta vagyok ilyen, beletőrödtem, hogy ilyen az életem.

Hobbimnak köszönhetően tudom elütni az időt.

Párom van, barátaim vannak, de a betegségem okán egyre kevesebb lehetőségem van bármire - és egyelőre még nem kell szerencsére 0-24 ápolni, mert tudok járni, létezni, de akár tolószékbe is kerülhetek valamikor.

Ismerősöm 38 évesen ezzel a betegséggel már tolószékes. Egy másik volt barát pedig már nem él. 32 volt, amikor belehalt.