Milyen érzés ghostingolni valakit?
#8 nem mondtad el, h miért, csak azt, h le akarod koptatni.
Te vagy nagyon gyerek vagy még, vagy nárcisztikus pszichopata, ha nem érted, h mi ezzel a gond. Előbbi esetben majd fel fogsz nőni és rájössz, utóbbi esetben pedig menthetetlen vagy.
Azt írod hogy magába zuhanna,bele betegedne aha értem szerintem ezzel csak jó színben akarod feltüntetni magad de abba nem gondolsz bele hogyha valaki ennyire labilis akkor ezzel a viselkedéssel csak rontasz a helyzeten mivel még azt sem fogja tudni hogy mit rontott el sőt csak magát fogja okolni
Szóval mivel a kérdésed alapján van lelkiismereted(különben nem írtad volna ki)
Légy egyenes és mond meg neki a frankót
Tegyük fel, hogy én nem értem, mi ezzel a gond. Tegyük fel, hogy azt hiszem, én azzal teszek jót, ha fokozatosan leépítem a kapcsolatunkat hagyom hogy kiszeressen belőlem és végül ő akarjon szakítani velem. Úgy akarom elhagyni hogy nem én akarok vele szakítani hanem azt akarom elérni hogy ő szakítson velem.
Akkor melyik vagyok a gyerek vagy a pszichopata?
A ghostingolás gyökere a gyávaság, a felelősségvállalás és a gerinc hiánya.
Amikor velem csinálta az, akit szerettem, rohadtul ki voltam tőle. Ha baja van, mondja a szemembe, beszéljük meg nyugodtan és szépen. Ne húzzuk, zárjuk le rendesen, és minden rendben mehet tovább, harag nélkül.
Kedves kérdező, neked is ugyanezt ajánlom. Mégha pillanatnyilag kényelmetlen is, az őszinteségnél nagyobb kincs nincs. Önts tiszta vizet a pohárba, az illető szemébe nézve, mert ezzel mérhetetlenül nagyobb rombolást végzel benne, mintha bátran felvállalnád a gondolataidat.
#14 nem vagy pszichopata sem gyerek ez csak simán gerinctelenség
Akartam így szakítani egy csajjal össze is jött volna én sem szerettem már könnyebbnek éreztem így de láttam rajta hogy nem érti az egész szitut még jobban ragaszkodott hozzám sőt még neki volt bűntudata hogy ő sart el valamit
Szóval beszélgettünk szakítottunk
Az volt a reakciója hogy egy köcsög phasz vagyok amiért nem voltam egyenes
Én csak olyanokat, akikkel egy pár napig beszélgettem, vagy hétig, ha lassan válaszoltak. És egy darabig normálisnak tűntek, aztán kijött az énjük, ami szerintem vállalhatatlan kategória, és tapasztalatból tudom, hogy ha ilyenkor felvállalom a konfliktust, és elmondom, hogy pl figyelj, szerintem nem oké így viselkedni xy csoporttal, és én ezért nem szeretnék veled többet beszélgetni, vagy figyelj, nem gondolom azt, hogy lehallgat téged, Kovács Petit, meg engem, Szabó Annát is a háttérhatalom, de megyőzni úgyse tudlak, szóval engedjük el, annak mindig fegyegetések voltak a vége, meg olyan sm-ek, amik után így is úgy is tiltani kellett az illetőt. Illetve egyszer beszélgettem egy sráccal, egy vonatokkal kapcsolatos videó alatti kommentem miatt reagált, írogattunk egymásnak kb. három hónapig, egyértelműen ismerkedni próbált, és szerintem adtam elég időt (lehetőséget is, egyébként én többször felajánlottam neki, hogy nevezzen meg egy várost, ahol találkozunk, és elmegyek, mert üzenetei alapján nem volt kémia, de amúgy egy jólelkű embernek tűnt), aztán megírtam neki, hogy részemről ez ennyi, szeretnék elköszönni, ne írjunk többet, egyikünkhöz sem tesz hozzá. Minden közösségi platformon beírta a régi képeim alá, de ilyen érettségi tablófotóhoz, meg ilyenekhez, hogy mekkora k. vagyok. Én ezen tapasztalatok birtokában már inkább nem vállalok fel online konfliktust, simán csak blokkolom az illetőt és eltűnök az éterben.
Ha te tényleg kedveled, el tudod neki magyarázni, hogy miért nem, és szeritned normálisan fogadná, akkor légyszi keresd meg a tökeid és tedd meg. Ha szerinted hiszivel, fenyegetéssel reagálna, akkor szívódj fel.
#15 vagyok, és még annyit tennék hozzá, hogy nem mindegy, hogy mennyi idős kapcsolatról van szó. Ha már együtt vagytok x hónapja, éve - amikor már kialakult az érzelmi kötődés és szeretet (!) - úgy teljesen más, mintha csak egy rövid "kicsit irogattunk, összefutottunk" kapcsolatról van szó, és utána tűnik elbaz éterben.
Mélyebb, hosszabb idejű kapcsolat esetén nyilván halmozottan elvárható a probléma megbeszélése, és a közös lezárás.
Többéves kapcssolat. Mondjuk úgy hogy kb fél éve megpróbáltam megbeszélni vele a problémákat. Az volt a bajom, hogy kezdett megváltozni a viselkedése, mindenben kritizált, belevágott a szavamba, lehurrogta a véleményemet, kezdtem egy szarabbbul érezni magam. Amikor elmondtam az egészet elbagatellizálta nem jól látom nem jól érzem én csak képzelődök és hálátlan vagyok mert ő mindent megtesz értem és ha elhagyom belehal öngyilkos lesz és én leszek a hibás. Megpróbáltam megbeszélni nem sikerült.
Azóta szenvedek csak az van bennem hogy menekülni menekülni. Próbáltam ghostingolni hogy csak simán eltűnök. De utánam jött és a fejemre olvasta hogy mit teszek ellene hogy lehetek ilyen kegyetlen mikor ő csak jó hozzám. Azóta próbálom leépíteni a kapcsolatot vele mert szerintem ő nem szeret igazán csak függőségből ragaszkodik hozzám.
Én meg már nem akarom már annyira nem érdekel hogy szerintetek szaar ember vagyok meg nincs lelkiismeretem mert ő is állandóan a lelkiismeretemre apellál pedig ez egy paradoxon mert ha nem lenne lelkiismeretem akkor simán leléptem volna és kész, így meg szenvedek. Minden nap eszembe jut, hogy beülök a kocsiba és elmegyek messzire ahol senki sem talál rám és csak menekülnék el el ki a világból nem baj ha nem értitek majd kerüljetek ti is ilyen helyzetbe és éljétek át milyen jó
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!