Hogyan engedjek el egy szeretettet?
Még sosem halt meg senki nagyon közeli ember..
Mamámat rákkal diagnosztizálták, 1.évben nagyon jól volt, aztán 2 hónap alatt eljutott a nagyon jóból oda, hogy bármelyik pillanatban elmehet.
Mérhetetlenül dühös vagyok az egészségügyre, ahogyan bántak vele, a meg nem kapott kezelésekre, és a családomra akik nem vették elég komolyan ezt.
Már konkrétan magán sincs.
Nem tudok egy utolsó szépet beszélgetni vele, nem tudom lezárni a kapcsolatunkat, mert már annyira rosszul van hogy nem képes rá, én pedig nem is tudtam hogy ennyire nagy a baj
És annyira fáj látni.
Más vele a kapcsolatom mint bárku mással. Előbb mondtam el neki dolgokat mint a szüleimnek. Mindenben támogatott, megértett, és olyan végtelen szeretetet kaptam mint senki mástól soha.
És ma meg itatni etetni kellett, és szinte fel se ismer.
Nem tudom mit tegyek hogy ne érezzek ilyen dühöt és fájdalmat.
Ez nehéz, tudom. Amig tudsz, legyél vele ott, foglalkozz vele. Lehet nem ismer fel, de érzi, hogy foglalkozol vele, pl.: az érintésed fontos lehet számára.
Amit tudtál eddig, megtettél. Esetleg írd le egy lapra, mit érzel/gondolsz róla, ez talán könnyíthet valamennyit.
Ha vannak érzéseid, engedd őket ki valahogyan. Ne azon gondolkozz, hogy mit tegyél, hogy ne érezz.
Ha elfojtod, tönkretesz.
Szeresd és mondj el mindent neki még most, ha van valami, aminek a hiánya később bántana. Még ha nem is ismer fel, vagy fogja fel a szavaid
Nem tudom, hogy lehet elengedni, talán nem gondolni rá?
Én magamra voltam/vagyok dühös, amiért túl gyenge, és gyáva voltam, hogy nem mentem hozzájuk többet, nem mertem úgy látni őket...
utolsó ugyanezt érzem kicsit, bár én voltam a családból az aki a legtöbbet járt oda.
Tegnap elmondtam nekik hogy ők a világ legjobb nagyszülei.
Tegnap feljöttem Budapestre, egyetemista vagyok.
Ma délután meghalt.
Minden héten nézni fogom a sírját.
A furcsa az, hogy most alig érintett ez meg...
Nem tudom azért e mert már elengedtem napokkal ezelőtt, vagy mert egyezerűen nem tudom felfogni hogy már nem lesz az életem része
Talán mindkettő
apam meghalt sirtam egyet asz kesz, neha ma is gondolok ra de nem olyan melyen persze szomoruan ahogy kinezett a lakas brutal volt. ertelmes ember volt. sosem ivott es mindenhol vodka meg amit el tudsz kepzelni xanaxal. szerencsere nem en talaltam meg. ablak nyitva meg minden. groteszk tudat hogy az ablaka alatt egy halott ember setal.
meg hogy a gyerekkorom ott eltem le es jatszott velunk. valaki birja valaki nehezen. nemtom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!