Ha leégne a házad és benne mindened,mit sajnálnál?

Bérelem a lakást, tehát a nincs hol laknom egy olyan probléma, amit akár pár nap alatt meg lehetne oldani, az, hogy a tulaj hogyan és mikor állítja helyre, az nem az én problémám, mert ha csak nem én gyújtottam fel, akkor lakhatatlan lett, és nem az én hibámból, én költözhetek a francba.

Nekem van egy emlékdobozom, amit sajnálnék nagyon. Ilyen hülyeségek vannak benne, hogy gyerekkoromban versenyekért járó oklevelek, érmek, első általam szerkesztett iskolaújság, osztálytársak által aláírt mez. A falamra felragasztott dolgok is annyira fontosak, hogy igazából én bárhová költözök, azokat kiteszem, és otthon vagyok. Fotók, kivágott újságcikkek, eltett post-it üzengetések, az utolsó darab papír, amin az elhunyt nagymamám kézírása szerepel (mondjuk azt tervezem magamra tetováltatni, szóval már nem lesz aktuális, de azért sajnálnám a papírt is). 24 éve írok naplót, az is eléggé fájna, ha elégne.

És hívjatok nyugodtan felszínesnek, de én a kedvenc ruháim is nagyon sajnálnám. Persze, abból bármikor vehetek újat, de utálok ruhát venni, csak akkor teszem, ha már valami láthatóan viseltes, és akkor is egy kínszenvedés, most eléggé bebaszna, ha nem is egy, hanem egy szekrénnyi ruhát kellene újra felpróbálni és megvásárolni. Illetve a könyveimet is sajnálnám. Egyszer jártam egy tanárom lakásán, mikor voltunk szerenádon, rácsodálkoztam, hogy külön könyvszobája van, és eldöntöttem, hogy ilyen nekem is lesz. Jelenleg ott tartok, hogy van 49kg könyvem. Igen, kg-ban mérem őket, miután legutóbbi költözésnél azt hittem, hogy jó ötlet bepakolni mindet egy gurulós bőröndbe, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy lépcsők léteznek. Egy élmény volt, azóta tudom, hogy elbírom a saját testsúlyom, viszont szépen gyűjtögetem a könyveket, megválogatva, hogy miket szeretnék a saját leendő könyvszobámba, a hónap egyik fénypontja, mikor befejezem az egyiket, és utána elmegyek, gondosan kiválasztom, hogy mi legyen a következő darab, amit megveszek és elolvasok. Ha ez megsemmisülne, az nagyon fájna. Évek gondos gyűjtögetése van benne, és volt olyan, hogy üres tésztát ettem kolisként, de a könyvet, amit kinéztem, akkor is megvettem.

18, én kétszer éltem át közeli tüzet életem során. Egyszer a szomszéd ház égett, akkor voltam kb. 5 éves és az volt a legfontosabb, hogy a macskákat, kutyát biztonságban tudjam. Egyik traumám szerintem, hogy nem csak a saját szüleim nem hitték el nekem, hogy ég az a k. ház, hanem mikor felhívtam a vezetékes telefon mellé elhelyezett három szám közül egyet, akkor sikerült először a rendőrséget hívnom, ahol kedves hölgy elmagyarázta, hogy másik számot kell hívni, én fel is hívtam őket, és leoltott, aki felvette, hogy ez egy komoly segélyhívó vonal, ez nem arra való, hogy gyerekek szórakozzanak (nem tudtam megmondani, hogy melyik utcában található az égő ház).

Egyszer még egy kollégiumban seggrészeg srácot felkísértek a barátai, ő úgy gondolta, hogy vicces lenne eldobni egy petárdát, valószínűleg nem volt magánál, de a lényeg, hogy fülsüketítő sziréne megszólalt, leslattyogtam papucsban meg köntösben, mondtam a portásnak, hogy agyfaszt kapok attól, hogy valami balfasz heti kétszer odaéget valami szart a konyhában és aktiválja a tűzjelzőt, mire mondta a portás, hogy nem, ez most valódi, és a C szárnyban a 304-es szoba. Én a 204-ben laktam. Ott semmi mást nem akartam menteni, csak a laptopom, és azért vissza is futottam, mert épp a szakdolgozatom írtam, és voltam olyan hülye, hogy nem mentettem el felhőbe is. Már konkrétan végni lehetett a füstöt egy szinttel lejjebb is, mikor visszamentem, elég durvának tűnt a helyzet, de végül amúgy csak az érintett szoba égett.