Mégis mit tegyek? A kisebbik lányom ma elköltözött itthonról a barátjához, de hazahozni nem tudom!

Semmit, az ő döntése.

Maradj vele jó viszonyban, ha szeretnéd, hogy jó sorsa legyen.

"mások segítségét meg nem várhatja, ha bármi történik!"

Ó, mintha a saját anyámat hallanám... ő is így gondolkodott, mint te, meg volt róla győződve, hogy nekem rajta és a családon kívül nincs semmiféle emberi kapcsolatom, se párom, se barátaim (pedig mindkettő volt) és "csak rájuk számíthatok". Amikor elköltöztem, évekig ezt hajtogatta, még akkor is, amikor már 5 éve éltünk együtt a párommal. Elege lett a gyerekszerepből, elköltözött, ennyi. Ha erőszakoskodsz, még a kapcsolatot is megszakítja veled.

Atya ég, hát akkor ő nem gyerek, hanem felnőtt nő.

Édesanyám ugyan ezt játszotta, amikor elköltöztem, annyival megspékelve, hogy hálátlan vagyok. (előtte hetekig hajtotta, hogy nem vagyok elég felnőtt, aztán aznap meg egy, veszekedés alkalmával mondta, hogy nem akar a házában látni -én meg eljöttem)

5 évig voltam tartós kapcsolatban, aztán szakítottam a párommal. Nem szaladtak haza anyu szoknyája alá, csak elköltöztem, aztán most itt a férjem, a kisbabánk, és anyám is felfogta, hogy nem azért szült a világra, hogy az ő felügyelete mellett bolondozzak.