Hibát követtem el? A gyerekem undorítóan viselkedett az iskolában, én pedig mindenki előtt felpofoztam...

Nagyon helyesen jártál el, az iskolai bántalmazók csak abból tanulnak, ha nyilvánosan szembesítik őket a görénységükkel. És ebben az egy esetben nem tartom túlzásnak azt a kontakthiba-helyreállító sallert sem. Inkább most józanítsa ki a szülő egy pofonnal, minthogy egy korabeli társaság verje ájultra, ha túl tolja a bullyngot.

Üdv: egy másik hajdani iskolai bántalmazás áldozata.

"Neki sem lehetett olyan szempontból egyszerű, hogy ezzel valamelyest én is megszégyenítettem őt, hogy mindenki előtt dorgáltam és pofoztam fel"

Fuh. Kemény. Hát nézd. Engem is vertek meg gyerekként. Meg volt az oka, de attól még jól nem esett. Ha nem csak apa beszélne vele, ha te is, elmondod a gyerekednek higgadt fejjel a tényállást, meg azt, hogy miért így reagáltál és átbeszélnétek, akkor legalább tudnád hányadán álltok. Lehet örök sebet ejtettél rajta, lehet túllép a dolgon, de legalább tudni fogod. A sunnyogás és duzzogás nem old meg semmit.

Apám mindig tőlem várta el egy verés után, hogy kérjek bocsánatot. Akkor is, ha nem volt jogos a verés. (Esetekben mondjuk éppen jogos volt.) Egy idő után meguntam és nem tettem meg. Hónapokig nem beszéltünk. Azért ezt te ne várd meg.

"izgi" első kézből látni az erőszak körforgását.

akit bántottak gyerekként, az megutálja az embereket, szóval ha gyereke lesz, nem fog a gyereknek pozitív példát mutatni. a pozitív példa nem azt jelenti hogy a gyerek büntetve van ha rosszat csinál, hanem hogy 0-24 látja rajtad hogy milyennek kéne lennie. ha te magad szereted az embereket, tiszteled őket, pozitívan beszélsz róluk (egyéni és társadalmi szinten is), nyitott vagy feléjük és keresed velük a kapcsolatot, akkor ez természetes lesz a gyereknek is, és így már alapból soha nem lesz bántalmazó belőle. de aki csak a bántalmazást veti meg, de az embereket nem szereti, az menthetetlenül elrontja a gyereke nevelését, hiszen attól nem lesz érzelmileg intelligens egy gyerek, ha félévente egyszer szentbeszédet tartanak neki arrol hogy nem szabad piszkálni másokat.

szoval amikor így megmutatkozik az, amilyen példát mutattál a gyereknek, akkor csak a pofozkodás marad a tarsolyodban, hiszen gyenge vagy, nincsenek erős morális alapjaid. ha lennének, akkor a gyerekednek is lennének.

pofozd fel magadat is. egy rossz gyerek SOSEM magától lesz rossz. kizárólag azt viszi az életbe, amit te adsz neki.

és amúgy engem is piszkáltak, de szekunder szégyen fog el amikor látom, hogy sokan sosem érzik szükségét, hogy felnőjenek ebből az áldozat mentalitásból. tudom hogy mindenki arról fantáziál, hogy jaj de jó lett volna kiállni a bántalmazóival szemben, és visszaütni, és megvédeni magát de amikor szülő vagy, akkor ezt már nem teheted meg (anélkül hogy ne lennél automatikusan selejt szülő).

menjél inkább és tanítsd arra a gyereket, hogy szeressen és segítsen másokat. vidd közösségbe, vidd programokra, szerezzetek barátokat, lássa ahogy idegenekkel beszélgetsz, és nyitott vagy az emberek felé, érd el, hogy neki is legyenek új barátai, akiket nem az iskolában ismert meg. ütni a majom is tud, emberként élni viszont sajnos sok ember sem. te próbálj meg.

"az anyuka a gyereküket védő szülőkkel szinte kiabál"

Pont azért kiabált, mert a többi szülő egy olyan viselkedést védett, ami mást bántott. A gyereket lehet védeni, és kell is, de a helytelen viselkedést, mások bántását nem.

Te tudtára adtad, hogy ha másokat bánt, akkor azt a döntését hogy ezt csinálja, nem támogatod és nem véded. Nem őt, mint a gyerekedet, hát úgy nyilván véded, meg támogatod, minden szülő így tesz. Hanem a döntését nem támogatod/véded, hogy ilyet tesz. Ezt fontos, hogy megértse, és a kettőt szétválasszátok, akár így utólag talán érdemes megbeszélni vele.

Az igaz, hogy megalázó volt ez így mindenki előtt. De ha belegondolsz, akit bántottak, az hasonló megaláztatásokat élt meg, ha már szülőket összehívnak, akkor gondolom nem csak egyszer. Engem anno csesztettek, és hidd el, az is tud megalázó lenni.

Ilyen helyzetben, amikor összehívják a kupaktanácsot és mindenki azt kukkolja hogy a másik hogy reagál, de maga azt se tudja hogy reagáljon, ilyen helyzetben szerintem nincs "jó" megoldás. (Amugy se szokott lenni, de így meg végképp). Ha véded, az lesz a baj, mert meg kéne szidnod. Ha megszidod, az lesz a baj, mert túl szigorú vagy, vagy épp nem vagy elég szigorú. Ha pofonvágod, az lesz a baj, mert az már túl sok.

Tényleg érdemes beszelni erről vele.

1 Hogy miért csinálta? Mások belevitték, és ment a "csapatszellemmel"? Félt hogyha nem csinálja, őt ugyanúgy piszkálni fogják stb.? Kicsit gondolkodtasd el, hogy miért volt ez jó Neki. Próbálja megválaszolni!

2 Segíts neki jobban belelátni a másik fél helyzetébe. Hogy a másik hogyan érezhette magát. Min mehetett keresztül? Milyen lehetett bemenni a suliba, úgy hogy fél, hogy na vajon mit fognak mondani? Hogyan érezné ő magát, ha valamelyik nap bemenne suliba, és neki mondanák hogy....?

3 Ha bűntudatod van az egész miatt (a kérdést ha kiírtad, akkor gondolom igen) beszéld meg vele ezt is. Hogy Téged mi vezetett ahhoz, hogy így reagálj? Pl mert megélted te is a másik oldalt, hogy milyen. Vagy mert dühös lettél vagy csalódott hogy kiderült hogy ilyeneket csinál. Lehet megsértődve, utálhat, lehet mérges, lehet bármi....stb. azért mert kapott egy pofont, mert nem biztos hogy így kellett volna 'elmondani neki', hanem mondjuk megbeszélni. DE !!!! az üzenetét az egésznek értse, hogy amellett hogy szereted, ABBAN hogy másokat szekál, ABBAN NEM fogsz mellé állni. És tulajdonképpen ezt az utóbbit mondtad a pofonnal.

By:

piszkáltak is suliban

pofont is kaptam szüleimtől (nem ezért) volt hogy jogosan, volt hogy szerintem nem jogosan, ettől ugyanúgy szeretem őket