Nők, szerintetek hogy kell viselkedni egy egészséges párkapcsolatban?

Fogalmazd át valahogyan a kérdésed, ha ilyenekre vagy kíváncsi, hogy pl. a megcsalás tilos-e meg hogy miben hajlandó alkalmazkodni valaki és miben nem, mert amit kérdeztél nem ezt jelenti.

Kötelezettségeim pl. a munkahelyemen vannak. :D Miket engedek meg? Mármint mivel kapcsolatban? Miket csinálok meg? Ezt hogy érted?

Szóval picit pontosíts. Annak szerintem sincs igaza, aki azt írja, hogy semmiben nem kell alkalmazkodni, mi a férjemmel aztán igazán simulékonyan élünk együtt, ritkán vannak nemhogy veszekedések, de viták sem, de azért még nálunk is vannak dolgok, amikben kellett kompromisszumokat kötni, nem azt mondom, hogy írásban, pontokba szedett szabályrendszert kellett felállítani, de voltak dolgok, amiket meg kellett beszélni hogy ki hogyan szokta, szereti, miben tud engedni, mi az, amiben nem igazán stb. De annyiban igaza van, hogy egy kultúrált kommunikációs rendszerrel rendelkező, érett, jól összeillő pár esetén ez különösebb belefeszülés nélkül, nagyjából spontán vagy néhány "egyeztetés", megbeszélés mellett kialakul. De persze az élet mindig hoz új szitukat, ezekben esetleg felül kell bírálni az addigi "szabályrendszert".

De tényleg nem jó az, ha komoly szabályrendszert, nagy megalkuvásokat, ön-erőszakolásokat kell felállítani a békés egymás mellett éléshez.

14-es: ez egy anonim oldal, ahol az emberek az idejüket basszák el, hogy másoknak válaszoljanak. Tök jó, ha nem azzal indul egy válaszadás, hogy rejtvényt kell fejteni, meg "mire gondolt a költő"-t játszani.

Továbbra sem értem, hogy milyen kötelezettségekre gondolsz pl. vagy hogy érted azt, hogy "mit engedek" meg stb. Lehet te itt inkább arra gondolsz, hogy milyen személyiséget keresek, pl. nálam a szóbeli vagy fizikai erőszak azonnali szakítóok, "nem engedek" meg ilyesmit, de ezt nem így kellett volna megfogalmaznod. Azt sem "engedem meg", hogy nulla házimunkát végezzen ha mindketten dolgozunk stb.

Akkor pontosítok megint, biztos volt, hogy apróságokban alkalmazkodtam, de semmi jelentős dolog nem jut eszembe, ami annyira kényelmetlen lett volna számomra, hogy megjegyezzem. A fontos dolgokban muszáj, hogy eleve passzoljunk, más dolgokban meg a rugalmasságot várom el, nem azt, hogy idomuljon kelljen a másik szokásaihoz. Mert nekem attól kényelmetlen lenne a kapcsolat, ezért inkább igyekszem minél jobban megismerni a másikat, mielőtt komolyabban belemennénk. Annak nem látom értelmét, hogy van egy tök jó életem amit élvezek, minden úgy van ahogy akarom és akkor ezt felforgassam úgy, hogy nekem rosszabb legyen.

Például ami komolyabb dolog és sosem vállalnám, nem költöznék el innen a másik kedvéért, sehova, nem randiznék olyannal, aki messze lakik és emiatt jelentős időt kellene közlekedésre szánni, a macskával kapcsolatos dolgokon nem változtatok (ágyban alszik, azt csinál amit akar amíg nem rongál drága dolgot), nem hanyagolnám a férfi barátomat a kedvéért, meg mit tudom én.

De olyan volt például, hogy exem nem szerette, hogy minden ruhát egyben pakolok be a mosógépbe, nem válogatok szín szerint, mindig így mostam és szerintem rohadtul nem fog be semmi semmit, de mindegy, ez azért nem volt annyira vállalhatatlan, hogy külön legyen berakva egy világos meg sötét mosás, komolyabb hatással nem volt a mindennapjaimra. Mondjuk amint egyedül lettem, megint visszaálltam a saját módszeremre.

9-es, természetesen KELL alkalmazkodni, persze, de ez nem azt jelenti, hogy feladod önmagad.

Előbbi normális, utóbbi nem.