Hogy lépjek túl rajta, hogy ellophatják az ötleteimet?

Teljesen megértelek kérdező.

Sajnos megoldást nem tudok rá,de én is úgy vagyok vele,hogy,ha csak így lehet valamit csinálni,akkor nem csinálok semmit.

Nem jó ez így,de ez van.

Nem lesz élvezet az életben,nem lesz.

Én nem görcsölök ezen.

Egy csomó verset, amit random kérnek (jórészt ismeretlenek is) megcsinálok szívesen, csak a kihívásért. Nem tudom ellenőrizni, hogy tállalják, sajátként adják-e elő, vagy sem.

Az ismerősök, barátok visszajeleznek, hogy nagyon tetszett az ajándékozottnak, és ugye máskor is segítek, ami szerintem tök jó.

Van blogom is, de csak azért nem reklámozom Facebook-on, mert egy ismerőst jórészt azért ajnároznak, mert hogy ő írta, és nem azért, amit írt. Nekem erre nincs szükségem.

Viszont irodalmi csoportban volt egy nő, aki az összes poszt alá egy időben oda kommentelte, hogy xy lopja a verseit, csaló, ne engedjék pályázni, nem tették ki a nem tudom melyik csoportból, pedig bizonyította, hogy ő a szerző stb.

Lehet, hogy volt valóság alapja valamikor, de a nő nagyon elment a beteges irányba, mert hogy annyian sajnálkoztak, és ne hagyja magát, mert mennyire tehetséges stb. hogy utána már kamu sztorikat is kitalált volna, random "álprofilokkal", amiket nem is lehet megtalálni, de hát mindenki az ő verseit lopkodja.

Tartsd meg magadnak a képzelgésedet!

Van épp elég izgalmas sztori, ami nem kitalált agyszülemény, hanem valóságalapú, amin keresztül okosodik is az olvasó.

Nem kell annyi szemét se könyvként, se online!

#8 vagyok

#3, igen, csak nem tudja bizonyítani a kérdező, hogy ellopták az ötletet, mert "simán lehet, hogy ugyanaz jutott eszükbe". És ezzel megnyeri a pert a "csaló", mint az a macskás ember, aki betette a mikróba a cicáját, hogy megszárítsa, mivel, hogy nem volt ráírva a mikróra, hogy nem lehet beletenni a macskát. Szegény állattal, gondolom tudjátok, hogy mi lett...