Egy ismerősöm büszkén kirakta, hogy bár négyszer megbukott a forgalmi vizsgán, ötödjére sikeresen átment. Gáz dolog, ha nem örömérzetem van a sikere iránt?

Egyik ismerősöm is sokszor bukott. Nála az volt, hogy a vizsgahelyzetben, az oktatóval meg a vizsgabiztossal az autóban lefagyott folyamatosan. De sokadszorra sikerült. Azóta gond nélkül vezet, mert nincs az a vizsga stressz, a vezetésre tud fókuszálni. Van ilyen is, úgyhogy ha valaki többször elbukja, ettől még nem alkalmatlan a vezetésre.

Na, én meg anno másodjára mentem át, de rohadtul nem voltam még akkor alkalmas önállóan vezetni. Pedig nem fizettem le a vizsgabiztost. Viszont nulla önbizalmam volt, és nehézkes problémamegoldás jellemzett. Nem is vezettem utána sok éven át. Aztán egyszer összeszedtem magam, fizettem jó néhány gyakorló órát, aztán fél évig tiszta stresszben vezettem egyedül, de végül megtört a jég. Most már nincs szégyellnivalóm, sőt úgy belejöttem, hogy a munkám is autózással telik évek óta, és nagyon élvezem. Ezek alapján én senkiről nem vonnék le elhamarkodott következtetéseket. A gyakorlás csodát tesz szinte mindenkivel. Az ismerősöd valószínűleg azért büszke magára, mert megdolgozott a sikeréért. Ellenben amikor nekem sikerült a vizsgám, én egyáltalán nem voltam büszke magamra, inkább kétségbeesett voltam, hogy én erre még nem állok készen, ami igaz is volt.

Simán lehet, hogy aki ötödszörre vizsgázik le, jobb sofőr lesz, mint aki elsőre.