Furcsa találkozás az exemmel majdnem 9 év után?

Még gimnázium alatt két és fél évig együtt voltam egy nagyon kedves, aranyos sráccal. Elsők voltunk egymásnak mindenben, együtt éltük a nagy emós korszakunkat, ilyenek, majd a gimi vége felé, a felnőtté válás első lépcsőfokain másfelé indultunk, és vége lett.

Nyelvi előkészítősek voltunk, így mindösszesen 13 évet töltöttünk el ugyanabban a suliban egymás mellett, egy vidéki kisvárosban, nagyon harmónikus kapcsolat volt. Nos, a szakítás idestova 9 éve ment végbe, közös megegyezéssel. Igazából anyagilag nem értem fel hozzá, mert ő már gimi alatt is koncertre, versenyekre járt ki, vagy külföldre utazni iskolai programokkal, de nekünk erre nem mindig volt pénzünk, nem tudtam követni. Nem sokkal az érettségi után már nem beszéltünk többé. Tudtam, hogy egyik barátnőmmel jóban van, de semlegesek lettünk egymásnak. Neki jöttek új lányok, nekem pedig lett egy hosszú kapcsolatom.

Ő Budapestre egyetemre ment, én csak egy OKJ-t végeztem itt vidéken. Láttam hogy sokat megy külföldre, utazik, sok barátja van, instán mindig megnéztem, ha rakott ki valamit a napjába. Lett több diplomája, imádta továbbra is a zenét és az autóversenyeket, motorversenyeket. Maximum olyan szemmel irigykedtem a barátnőjére, hogy "én is Floridába akarok menni XD".

Szóval semmi érzelmi viszony nem maradt, csak régi ismerősi. Egészen most hétvégéig, mikoris egyik barátnőmnél töltöttem pár napot Budapesten, akikkel ő egy társaságba jár.

Ugye nyilván találkoztunk emiatt, ami nagyon jól sikerült. Nagy társaság volt, ő ugyanúgy a lelke volt, mint régen, annyira nosztalgikus volt, hogy az hihetetlen. Szombaton még egy kicsit náluk is voltunk, lelkesen meséltek az eljegyzésükről, hogy utaznak, hogy az exem jól menő ingatlanos, olyan kellemes volt látni őket, hogy ilyen aranyos kis életük lett.

Aztán amióta hazaértem úgy érzem magam, mint egy 14 éves lány, aki fülig szerelmes, tudom hogy pár nap, és elmúlik, de volt már ilyen veletek?

Vagy csak túl sok emlék és impulzus ért? Félre ne értsétek, eszem ágában sincs bármit is tenni, csak most olyan furcsa.

Visszanéztem a régi közös képeinket, beszélgetéseket, olyan érdekes érzések fognak el vele kapcsolatban. Még mindig olyan aranyos és kedves srác egyébként, úgy örültem, hogy nem törte meg őt az élet, és anyagilag is jól megy neki.

Olyan meleg érzés fogott el akkor is, mikor beléptem a lakásukba, olyan furcsa volt, hogy feljöttek emlékek tárgyakról, amikről régen ábrándozva mesélt, hogy "egyszer, ha saját lakásom lesz, beszerzem".

Érdekes érzések hullámoznak bennem, valakinek volt már ilyen egyébként?

A végére szükségesnek érzem kihangsúlyozni, én nem fogok semmit tenni, ugyanúgy, ugyanannyira nem fogunk beszélni. 28/N