Az ember válójában társaslény?
Sziasztok. Csak kíváncsi vagyok, hogy válójában így van-e. Mert szerintem ez ilyen beidegződött szokás ami több ezer éve túlélési mód volt, mivel az emberek csak csoportosan tudtak túlélni. Most odáig fejlődött a világ szerintem, hogy egyre kevesebb interakció kell az emberekkel, most pl: Ott van a telefon, közösségi média ahol lehet írni egymásnak és hívni egymást, régen több személyes emberi kommunikáció volt mint most. Lehet, hogy odáig fog fejlődni az emberiség, hogy az emberi kommunikáció már nem lesz olyan szükséges?
Van mondjuk soknak olyan lelki vagy mentális problémája, mint pl.: Megfelelési kényszer, illetve, hogy túlságosan aggódnak más emberek mit gondolnak róluk, ami érthető, mert ha több ezer éve amikor még törzsekbe voltak az emberek, és kilógott valaki a sorból, akkor magadra voltál utalva, ami egyenlő volt a halállal.
Szerintetek ez a beidegződés meg fog szűnni, vagy ez mindig ott lesz?
Esetleg van valamilyen tudományos tény arról, hogy az ember válójában társaslény? Valójában szükség van az embereknek egymásra? Nyilván valamilyen szinten így van mert utódnemzés érdekében valamilyen jellegű emberi kontakt kell, bár ki tudja mit fog hozni a jövő.
Igen, szerintem alapvető emberi igény, hogy az embert szeressék és szerethessen.
Te is azért írtál ide kérdést, hogy más emberekhez kapcsolódhass, tehát meg is válaszoltad magadnak a kérdést: igen, az ember társas lény és kapcsolódni akar! :)
Igen az. Ha tudományos tényt akarsz akkor nézz utána hogy a kisbabák konkrétan nem élik túl, ha egyedul vannak. Kaphatnak enni, és elláthatják őket, de ha nincs mellettük valaki aki szereti őket, akkor legyenek bármilyen jól tápláltak, meghalnak.
A gyermekkori fejlődés, és az intelligencia kifejlődésének alapja a megfelelő közösségi élet.
Felnőttként mentálisan ÉS fizikailag is leépülsz, ha egyedül vagy. Egy rakás betegségre hajlamosít az egyedüllét. Most nem állok neki keresgélni, de emlékszem a cukorbetegség pl ilyen. Plusz kb minden mentális betegségre hajlamossá tesz, ha nincs senkid.
Öregkorban pedig a magányos öregek jóval hajlamosabbak a demenciára, mint azok akik barátokkal, családdal élték/élik le az életüket.
A szeretet létszükséglet, amit soha, semmilyen körülmények között nem fog semmilyen képernyő helyettesíteni. Ha lesz is valaki aki azt mondja hogy a társas lét egy régi, idejétmúlt beidegződés, az nem az emberek érdekét tartja szem előtt.
#2
Nem az ellentéte a felvetésemnek, ugyanazt ismételted amit én írtam. Azért lesz szorongósabb és azért lesz neki megfelelési kényszere amikor emberek veszik körül mert ez beidegződött már, hogy meg kell felelnie. Ez ilyen láthatatlan veszély, ha jól tudom így hívják. Nincs komolyabb következménye a modern életben ha valaki visszautasítja a közeletésünket, de még mindig ott van bennünk az a több ezer éves berögződés, hogy veszélyes ha nem tudunk beilleszkedni, megfelelni másoknak.
Én évek óta remete életet elek
Nem mindenki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!