Emberek! Akik kolisok voltak/vannak, ti jól kijöttetek a szobatársaitokkal?

3 évig voltam kolis, ebből 1.5 évig volt (szintén kolis) pasim.

Egy időben 2-3 szobatársam volt, plusz 3 szobatárs az ikerszobából (közös tere volt két szobának, hűtővel, asztalokkal, innen nyíltak a hálószobák, amelyek 3-4 ágyasok voltak)

Rendszeresen aludtam a pasimnál, így volt plusz 3+3 fogadott szobatársam egy időben.

Nem volt nagy a fluktuáció, de összesen volt 6 szobatársam, 5 az ikerszobában és 10 a pasimnál. Soha egyikkel sem volt semmilyen komolyabb konfliktusom (se nekik egymás közt, vagyis egyről sem tudok). Persze minimális volt, de ilyen 5 perc alatt megbeszélős kategória. Ja plusz a szobatársaim közül 3-nak volt pasija (mind abból a ténylegesen szobatársak közül), viszont csak egy aludt a szobában.

Kicsik voltak a szobák, kb fél méter volt az ágyak között.

Már nem vahyok kolis, de tartom a kapcsolatot a volt szobatársaimmal (vagyis csak a legutóbbi szobatársakkal).

Évekig laktam háromágyas kolesz-szobában, és szinte mindig az volt a felállás, hogy egyik szobatársammal kiválóan kijöttem, a másikkal nagyon nehezen. Általában mindig a jó szobatárs költözött ki (pl. összejött egy lánnyal és közösen béreltek albérletet), a másiktól meg én akartam szabadulni, így mindig teljesen újrarendeződtek a dolgok évente, néha félévente. De volt, aki kibukott, volt, hogy én kerültem másik kollégiumba stb. stb. 4 év alatt 11 szobatársam volt, a leghosszabb idő másfél év volt, amit együtt laktam valakivel.

Ezerféle helyzet volt, pl. emberileg tök jól megértettük egymást valakivel, de szörnyű testszaga és lábszaga volt. És a másik szobatárssal beszéltük, hogy mindketten érezzük, de egyikünk se tudja, hogy mondja ezt neki. Én egyszer valahogy próbáltam célozni rá, akkor az volt az érzésem, rossz néven veszi, ezért inkább nem szóltam többször, maradjon meg a jó viszony, valahogy elviselem a szagát.

Ketten vagyunk a szobában, mindketten elsőfélévesek. Nem jövünk ki jól, bár nyílt háború hála a jó égnek nincs. Szerintem velem nincs különösebb probléma, de ő egyszerűen nincs tisztában az együttélés szabályaival, ráadásul még be is szólogat.

Már szereztem új szobatársat következő félévre, úgyhogy remélem megoldódik.

Gimi alatt 2 évig voltam kollégista, utána bejártam (napi 2x50 perces buszút volt, 15 perccel korábban keltem fel otthon, mint a koliban), nem is voltam akkoriban kész a kolis-életre, de a szobatársaimmal sem jöttünk ki a legjobban.

4-en voltunk egy olyan pici szobában, ahol a 2-2 ágy összeért a lábaknál, szekrényből is csak fele emberre volt elég.

Ők hárman meg karakán, pörgős személyiséggel voltak, kettejük elég temperamentumos is, én pedig akkoriban a szöges ellentétük voltam. Eleve ezek miatt voltak ellentétek. Az egyik csajjal, aki történetesen osztálytárs is volt, nagyon nehezen tudtuk egymást elfogadni. Vele kimondott veszekedések voltak, de szerencsére 1 napon belül azért tudtuk rendezni. Érdekesség, szinte azonnal jóba lettünk és megszűntek a veszekedések, amint kiköltöztem a koliból :D

Még az zavart az ottani életből, hogy sem én, sem ők nem voltunk elég rugalmasak a másik felé. Ők például imádtak éjfélig fent lenni (én akkor még nem), beszélgettek, röhögtek, pedig akkor azért már aludtam volna.. hiába kértem őket, hogy kicsit halkabban, alig sikerült azt összehozni, sőt, még beszólásokat is kaptam néha.

Kolin kívül pedig nem volt semmi gondunk, párszor suliban össze is futottunk, beszélgettünk egy jót, miután kiköltöztem, de sosem bántam meg a döntésem.