Szerintetek van kiut az alabbiak miatti depresszioból?

Elfàradtam.27 vagyok,munkanélküli és itthon lakom a szüleimmel .Nem taníttattak tovàbb ,nem neveltek rendesen ,csak az örömük mellékterméke vagyok,akit muszáj volt etetniük ha màr megszülettem .Apàm alkoholista és sokszor kellett már vele veszekednem komolyabban ami már erőszakig js fajult mondhatni.Anyàm pedig csak úgy van és csak panaszkodik mindenre,ránk is hogy miért vagyunk ilyen szerencsétlenek es nincs mar saját életunk,mintha olyan jo korulmenyek kozott nottunk volna fel hogy ezt meg is thetnénk..Kis házban élünk és még saját szobám sincs,ahol legalább egyedül tudnák lenni .Az egyik tesómmal lakom egy szobàban, elég szegény körülmények közt is élünk.Itt sosem tudtam kibontakozni rendesen,sosem tudtam a saját apámnak azt mondani a szívemből hogy APA.Mindig is vmi fontos dolgot szerettem volna csinálni,amit szeretek, amiből meg is élek,de még középsuliba sem küldtek el,mert hogy drága meg minek ....maradtak a gyárak meg az építkezések ahol éhbérért kell szenvedni.Utálom ezt az életet, utálom hogy rossz helyre születtem,ahol a szegénység és a szenvedés vesz körül és semmi törődés.Kezd felemészteni a depresszió.Sosem kértem hogy megszülessek.27 évemből alig tudok 1 boldog dolgot is felsorolni.Újra szeretnék születni egy szerető,törődő családba,ahol vannak lehetőségeim a jó élethez és ez miatt bűntudatom is van,dehát ez van,ezt érzem ami elég szomorú.Nem gondolok magamra többként ,de tudom hogy nekem nem ez az élet való ,ahonnan még kitörni is nagyon nehéz ,de már igazából fel is adtam.