Mit csináljak, ha 30 éve semmi örömöm sincs az életben, ráadásul az alkoholista apám is összecsászkálja a frissen felmosott követ?

Például 30 évesen ne élj az alkoholista apáddal együtt.

Egyrészt 30 évesen szülőkkel élni nem egészséges (nem csoda hogy depressziós vagy), másrészt pedig ez a helyzet csak általad változtatható.

Az alkoholista apád nem lesz holnapután absztinens és te sem fogsz felkelni egy keddi napon úgy, hogy "jé, rendben van az életem".

Szóval csak te tudsz változtatni a jelenlegi helyzeteden, senki más. Bérelj ki egy szobát, költözz el. Ha van nyelvtudásod akkor rengeteg helyre keresnek külföldön is vendéglátásban kisegítő munkára szállással embereket, de akár Magyarországon belül is kereshetsz olyan munkát ami ad szállást (van ilyen, pl. Veszprémben is).

Sajnos ezen csak te tudsz változtatni.

3 meg midig jobb mint egyedül

Főleg aki retteg éjszaka mint én…

5

20 éves korom óta egyedül élek, most vagyok 33 éves.

Volt egy 4 éves kapcsolatom, de akkor sem költöztünk össze.

Ha hazamegyek látogatóba szülőkhöz, 3 napnál tovább nem bírom. Nincs jobb az egyedülléttől. Fostok tőle, mert kívül esik a komfortzónátokon, pedig felszabadító érzés az önállóság.

7 nekem meg sosem lesz kapcsolatom, egyke vagyok és szorongasos depressziós, sosem fogok tudni annyit keresni hogy megeljek önállóan…

Az apám is az apja hazában csövelt 50 évesen is…

Nyilván más ha 25 évesen férjhez mész… de velem ilyen nem lesz

8

Férfiként nem kívántam soha férjhez menni, és mint már írtam, a kapcsolatomban sem költöztem össze senkivel. Ha én képes voltam 20 éves korom óta egyedül megélni, akkor te is képes lennél.

De ha vinni akarod tovább apád vonalát, akkor meg nyilván mindegy ki mit ír.