Aki egyedülálloként költözött messze a családtól barátoktól (országon belül), megírná a tapasztalatait?
Az alaphelyzet: arra jutottam, hogy 5 év egyetem után költöznèk országon belül, hogy talàljak a képzettsègemhez passzoló munkát. Piacképes a vègzettsègem, viszont fogyatékossággal élő vagyok, és sok munkavállaló ettől megijed, mert nincsenek ismereteik. Iszonyatosan rengeteg energiám ment rá a sulira, még szerencse, hogy a tanulás maga gyorsan ment.
nagyon szeretnék még dolgozni (félállásban dolgozom jelenleg 140 ezerért, szakmàban). Így az önálló élet viszont lehetetlen, illetve amúgy is szeretnèk még munkát.
Láttam hogy mostanában elég sok a troll itt (is), de azt is látom, hogy kedves-segitőkész válaszadók is vannak.
Nekem csak rossz tapasztalatom van. Pl addog birok alberletet fizetni amig munkám van. Tehát munkahelyfuggő vagyok. Ez miatt rossz munkahelyekrol se merek váltani ugralni meg fejlodni hogy munkahelyeken ugralva megtalálom a legjobbat hanem ha epp nincs melom pánikszeruen keresem hogy mindegy mi csak uristen vegyenek fel valahova.
Gyűjteni meg persze nem tudok alberlet mellett. De nemhogy a jövőmre házra hanem arra se ha kiesek a melobol legalább 3-6 hónapig tudjam a lakbert kaját fizetni.
Kapcsolatok is atalakulnak. Rühellem ha egy páromnak az a kapcsolat hogy ingyenél nálam. Es senki nem ad bele meg a közös életbe merthát neki van mamahotele vagy lakása vagy jobb neki egyutt másokkal anyagilag.
Tehát a két szép szeme már kevés valakinek ahhoz hogy en elhiggyem hogy ez kapcsolat ugy hogy nem ad bele semmit.
Aztán meg a boldogító tapasztalatok is a tetejébe hogy barát mindig van csak bajban nincs. És hogy mennyi pasi utazik arra hátha megkaphat ha nem tudok megélni vagy épp szerencsétlen helyzetben vagyok es erre jatszanak rá nekik ez sanszot jelent. Igy akarnak nőt meg párjuknak hogy a másik tehetetlenségével visszaélve.
Ez mellett egy normalis segito kapcsolatban meg megint csak az erősödik hogy fuggés van a munkátol vagy a páromtól. Hogy nem mondhatok fel csak úgy mert nem tetszik vmi, vagx a másikat nem dobhatom csak úgy ki. Nincs meg a szabadságérzés sem. De lelkileg se. Es munkahelyen is hajlamosabbak lekezelni azt aki munkahelyet féltve dolgozik és hajlamosabb inkább megalkudni inkább csendben maradni inkább nem visszaszolni mert függ a munkahelyétol a megélhetése. Ezekre keményen rá is szállnak akik nem tudnak egyenrangúak maradni nem tudnak csak ugy beinteni hogy bekaphatjátok en felmondok nem tud kiállni sem így.
Egyedül "elanyátlanodva" a nagyvilágban nekem csak rossz tapasztalataim vannak sajnos. Emberismeretben is. A sok aldozatra leső pasi. A sok tahó kollega. Az hogy ha minden balul sül el az éhezés. Jók nem. Re hátha írnak mások jót is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!