Mi a baj velem?

Nem tudom mi velem a probléma, és eddig fel sem tűnt semmi csak az egyetem kezdtem látni, hogy valami valószínű nem okés velem. Mindenki a nagy bulizós korszakát éli meg barátokat szerez. Meg párt keres.

Nekem ezekre valahogy nem hogy nem vágytam egyszerűen taszít mindez. Úgy voltam vele hogy a tanulmányaim jók és ennyi bőven elég de ugye szükség van kapcsolatokra is a karrier miatt. És egy részem a hátam közepére sem kívánja hogy pl. Xy-nal beszéljek de tudom xy valószínűleg lehet a kulcs bármihez a későbbiekben.

Mondhatjuk úgy vannak barátaim régebbről. De inkább olyan emberek akik ott vannak ha beszélgetni akarok vagy elmenni valahova. Persze tudom ez most csúnyán hangzik, hogy kihasználom őket, de ha bármi van próbálok nekik segíteni, mert tudom hogy a barátságban ez szokás még akkor is ha nem akarok de ez amolyan viszonosság így megteszem.

A családhoz szintén totálisan semleges a kapcsolatom bár nem a legjobb. De se szeretet se gyűlöletet nem érzek irányukba.

Most tudom hogy úgy hangzik mintha teljesen üres lennék, de haragot pl érzek meg vannak időnként öngyilkos gondolataim de úgy igazán azokat sem tudom hova tenni. Örömöt leginkább akkor szoktam kis ideig még ha megszerzek valamit (pl. Nyelvvizsga) de amint megvan már egy új célt tűzök ki magamnak, hogy lekössön. Mondhatni ez tart vissza az öngyilkosságtól, hogy van amivel lefoglalom magam.

A pszichológus mennyire lenne jó ötlet? Nem akarom hogy pszichiátrián kössek ki és a gyógyszerezést is szeretném elkerülni. Vagy el lehet azt valahogy érni, "normálisabb" legyek? Úgy igazán most sem akarom de be kell látnom hogy hasznosabb lenne ha jobban be tudnék illeszkedni illetve rájönni arra hogy mi velem a gond.