Vajon véletlen az hogy akik kiköltöznek külföldre magyarok, nagyon nagyrészük mind-mind hazavágyódik utána és rájön, jó dolga volt itthon??

Apukám 11 éve, anyukám 7 éve élnek itt kint Németországban, mi a férjemmel pár évvel ezelőtt jöttünk utánuk, a gyerekünk már itt született.

Eszünk ágában sincs,hogy visszamenjünk Magyarországra.

1 éve voltunk otthon utoljára, talán február körül megint elmegyünk, de az az egy hét bőven elég szokott lenni abból az országból. Olyankor mindig jobban megbecsüljük, hogy itt élhetünk.

Két legjobb barátnőm van (az egyik 10, a másik 15 éve) az egyikőjük már kint él 3 éve, itt talált párt, itt tervezi a jövőjét is.

A másik pedig pont jövőhéten költözik ki a férjével.

Mi így voltunk. Hazajöttünk, mert hazavágytunk. De megbántuk, a hazánk sajnos nem szeret annyira minket, dolgozó kispolgárokat, mint mi őt.

Jövőre tipli vissza. A betelt pohárból már nem fog tudni lenni a ország.

Én két embert ismerek, aki visszajött. Az egyikük azóta újra kiment. A másikuk azért jött vissza és maradt, mert gyereke született, de a párja elhagyta, és rászorul a szülei segítségére, hogy dolgozhasson a gyerek mellett, a szülők pedig hallani sem akarnak a külföldre költözésről, mert ők már mindenkit ismernek a településen. A gyerek apja, egy magyar férfi, pedig visszament Németországba.

Nem értem, amit írsz, az én buborékomban az a helyzet, hogy a fele rokonságom nyugat-Európában van, meg egy család Új-Zélandon, az évi szabadságkeretem arra ment el ebben az évben, hogy meglátogassam őket, és a logisztikával foglalkozó apám, meg a pedagógus anyám épp most mondták fel az állásukat, és adják el a házukat, meg az összes járművüket, telket és erdőrészt, hogy megvessék a lábukat Spanyolországban. A barátaim többsége is rég kivándorolt. Egy barátom maradt itthon, de ő nem mond fel a fos munkahelyén, ahol a fizuja nagy részét borítékba kapja, alázzák a főnökei a KKV-nál ahol dolgozik, és ki se jönne a pénzéből, ha nem lenne a párja, aki egyébként szorgalmazza, hogy menjenek külföldre, de ő nem. Ezen kívül már csak az ország szeretete, meg nagymamám köt ide - akit épp próbálok meggyőzni, hogy mennyivel jobb lenne neki, ha befizetnénk bármelyik Nyugat-Európai idősotthonba, számoltam, és kevesebbe kerülne, mint amit itthon fizetünk az ellátására (hiába idős, még van esély arra, hogy felépül egy agyvérzésből, szóval a nyugdíját nem öljük ebbe, gyűjtjük neki egy külön számlán), és ha pl. én elfogadom a függőben lévő állásajánlatot Amsterdamban (amit valószínűleg a napokban megteszek) és jönne velem, akkor hetente többször látogatnám, míg így, hogy a VOLT házához legközelebbi intézményben van Kelet-Magyarországon (amivel ő bízott meg, hogy adjuk el, hogy jó intézménybe kerülhessen, szóval gyakorlatilag nincs hová mennie szüleim üres kádárkockáját leszámítva, de akkor is közel akar maradni, ha csak az udvarra mehet ki sétálni), így mióta bekerült, jó, ha négyszer voltam, mert ennyiszer tudtam megtenni 200 km-t.