Mi a véleményetek arról, hogy egy gyerek csak úgy tanulhat tiszteletet, ha verik?

Régen ha kaptál egy pofont a tanártól, el se mondtad otthon, mert a szülőd adta volna a másikat. Ettől függetlenül ugyanúgy jelen voltak a fegyelmezetlen gyerekek, szóval nem hinném, hogy a pofonnal lehet nevelni.

Másik az, hogy az én gyerekkoromban emlékszem, volt 2-3 problémásabb gyerek az osztályban, ami miatt a tanárnő folyton panaszkodott, hogy milyen rossz osztály vagyunk annak ellenére, hogy azon a 2-3 gyereken kívül mind normálisan viselkedtünk.

Szerintem sok tanár és egyéb felnőtt áll így hozzá, általánosít; van pár fegyelmezetlen gyerek, amiből rögtön az következik, hogy ezek a mai kölykök mennyire szemtelenek. Pedig rengeteg nagyon jó magaviseletű, szorgalmas gyerek létezik. Nem hinném, hogy ebből kiindulva ugyanaz a nevelési módszer alkalmas lenne pl egy egészséges környezetben felnövő, szorgalmas gyereknek meg egy figyeleméhes, tiszteletlennek.

Ha ezt komolyan mondta neked valaki, akkor az illető egy tehetetlen valaki, aki a gyereknevelésre való alkalmatlanságát bizonyítja ezzel.

Rossz gyerek nincs, csak olyan felmenő, amely képtelen pozitív példát mutatva értelmesen lekötni a leszármazottjának figyelmét, képtelen pozitív értelemmel megtölteni annak életét, értelmes, társadalom számára hasznos, értéket képviselő embert faragni belőle.

Sokkal egyszerűbb a gyerek, mint élet problémái elől védő pajzs mögé elbújva hárítani, megmagyarázni, követelőzni, másokat kioktatva, kihasználva sunnyogni.

A gyerek úgy tanul tiszteletet, ha megmutatják, elmagyarázzák neki, hogy mi mögött mennyi, mások által elvégzett tisztességes munka van és megmutatják neki az ehhez vezető utat.

Amíg az unokák kezébe egymás után nyomkodtuk az előző elrontása után automatikusan a telefonokat, rövid időn belül jött az igény a következőre.

Aztán amikor elapadt ez a forrás, - mert bár megtehettük volna, hogy így folytassuk a sort, nemet mondtunk, - és megmutatta nekik az anyjuk, hogy részarányosan mennyit kell dolgoznia csak azért, hogy egyetlen telefont meg tudjon venni, ill. a diákmunkán keresztül is megtapasztalták az unokák ezt, megváltozott a helyzet. Ma ott tartunk, hogy az összes unokámnak vannak megvalósítható tervei, amelyet a józanság keretein belül támogatunk, de mindenre ők gyűjtik össze az anyagi, technikai hátteret.

Azonban ha nincs, aki eddig a tudatos viselkedésig megmutassa az utat, nem fog semmit és semmit tisztelni az, akinek mindent az első szóra az ölébe ejtenek. Figyelni kell a leszármazottak gondolkodásmódját, viselkedését, terveit - és néha kell is egy kicsit egyengetni az értékrend formálásán, - de pontosan az elképzeléseiken, terveiken keresztül lehet "fogni" a valóságtól elrugaszkodott, rutintalan fiatalokat és ezt nem kell elsunnyogni lustán, hanem meg kell tenni, ha azt akarja mindenki, hogy (pl.) ne a jussukat követelve cseszegessék idő korára az embert. Ehhez persze meg is kell, ill. végig is kell hallgatni őket, - nem pedig különböző okokkal beléjük fojtani minden gondolatot, szót. Az utóbbihoz kell nagy és megértő türelem, - ami a legtöbb emberben nincs meg, mert elintézi azzal, hogy ő mindent jobban tud (figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a világ folyamatosan változik és nem feltétlenül az az időtálló, amit mi képviselünk)! Nem szégyelltem új dolgokat megtanulni az unokáimtól, - nem éreztem megalázónak, hogy sok dologhoz már jobban értenek, mint én! A Tisztelet alapja a kölcsönösség!