Az újszülöttek miért nem tudják hogy egy testbe vannak zárva es rácsodálkoznak arra is hogy keze lába van?

Az új szülöttnek, sőt a magzatnak is kell hogy legyen öntudata, hiszen az anyja hangjára/szívverésére reagál, stb.

Csak a tapasztalata/tudása nem elég fejlett.

Ugyanígy lehetne kérdezni hogy az ősember hogy a francba nem tudta hogy a föld nem lapos amikor annyira ésszerű/egyszerű.

Amikor valaki ráébred hogy testben van, akkor már bekapcsol az egó megkülönböztető mechanikája. Meditációval lehet ezt meghaladni, azáltal hogy a tudat fókuszpontját áthelyezi az ember kb az üres semmire.

Ezt talán egy hasonlattal lehetne jól szemléltetni..

A hétköznapi ember a gondoltai végetlen folyamában sodródik. Ez mondjuk egy folyó amiben különböző gondolati (érzelmi) áramlások sodorják ide-oda az embert. A meditációs gyakorlás az, ha valaki kimászik ebből a folyamból, és kiül a partra (és onnan csak szemlélődik). A végtelen gondolati áramlás ugyan nem szűnik ezáltal meg, de kívülről (a partról) jól meg lehet figyelni ezt (és mivel nem bonyolódik bele az ember), nincs rá hatással, így nem sodorja el a hullámzás. Amikor a parton vagyunk könnyen észrevehetővé válik, hogy előtte végig a gondolataink álomvilágában voltunk. Még az is elképzelhető hogy bizonyos ideig nem is jön újabb gondolat, ami megpróbálna elsodorni minket. A fő lényeg azonban az, hogy amíg a partról szemlélődünk, addig egy másféle tudatállapotban vagyunk. Ez a tudatállapot nem függ a gondolatoktól, és nem annyira egyéni jellegű mint az egó világa. Talán te is ezt keresed kérdező. Ennek a tapasztalásához egyszerűen csak rendszeren meditációt kell gyakorolni, és magától kialakul (hiszen már eleve bennünk van). Viszont a modern világban már sok-mindent meditációnak hívnak. Ennek a megtapasztaláshoz igazi (tárgy nélküli) meditáció kell - nem pedig olyan ami a további képzelgéseket erősíti.