Találkoztatok valaha híres emberekkel? Esetleg sztori?

Dolhai Attila ugyanabban a városban él, mint ahol én is születtem, így igen, sűrűn.

Csukás Istvánnal Balatonszárszón, olyan 10-12 lehettem.

Csomor Csillával István a király gyulai előadásán még 25? évvel ezelőtt.

PUF Lecsótól kaptam szaloncukrot az egyik karácsonyi koncertjén (többen is :D)

Külföldi hírességgel még nem.

Magyar rockzenésszekkel elég sokszor koncert előtt/után, sokszor vegyültek a "néppel". El van téve a Cipő által dedikált jegy, valamelyik koncert után adta, pár mondatot mondtam közben (k*rvajóvoltcsakígytovább). Valahol van egy közös fényképem Kalapáccsal, megboldogult leánykoromban még a Szigeten kaptam el, a fején látszik, hogy ezerszer megbánta, hogy gyalogosan indult neki, akárhova is ment, valószínűleg én voltam a 412., aki egy fotóra megállította (akkor még RENDES fényképezőgép volt, nem mobiltelefon!!! :D Londonban a Quimby és a Kispál koncert előtt pár asztallal arrébb ittak a delikvensek is, illetve valamelyik évben Orfűn voltak ilyen zenekartagokkal és borászokkal együtt vonulós bortúra, elmentünk az egyikre, amin a Varga Livius vett részt.

Londonban egy ideig dolgoztam egy nagy áruházban (John Lewis, ha ismeri vki, nem az Oxford Street-iben, hanem a "posh"-ban, a Sloane Square-en), ahová rendszeresen jártak hírességek is vásárolni, Adele, Haley Berry, Charles Dance, Bob Geldolf és Katalin hercegné, akik most így eszembe jutnak, de ott alkalmazottként nem szólhattunk hozzájuk vagy fotózkodhattunk, mondjuk nem is az a típus vagyok. Bár ha lett volna a raktárban megfelelő méretű gumicsizmába való vastag belső zokni, akkor elmondhatnám, hogy én adtam el egy gumicsizmazoknit Nagy-Britannie leendő trónörökösének chunky lábaira. :D

Storym is van, szintén megboldogult lánykoromban a Móriczon vártuk a villamost az akkori pasimmal, és bandukolt keresztül a téren Paksi Endre, mi meg nagy fanok voltunk (úgy általában rock és metál fanok is, szóval talpig bőrben, feketében), és nem túl feltünően, de azért néztük, hogy ez tényleg ő? Észrevette, odajött, pasimmal lekezelt, nekem puszit adott, hogy sziasztok, minden oké, jól vagytok? :D Mi meg mondtuk, hogy persze, fasza volt a legutolsó lemez és már várjuk a következőt és mennyire király volt a Szigetes koncert stb., mondta, hogy igen-igen, jó lesz a következő lemez is stb., pár mondatot váltottunk még aztán ment tovább (a Hammer Rock vagy World vagy mi volt ott a sarkon, oda ment). :D De ez tényleg nagyon régen volt, amikor még nagyszínpadosak voltak és délután 5kor 42 fokban az akkor még műanyag borítás nélküli nézőtéren az 5. sorban roptuk! :D

Láttuk Miley Cyrust Angliában egy kávézóban kávét kérni. Sztori nincs, a nővérem megjegyezte, hogy "te, az a csaj tisztára úgy néz ki, mint Miley Cyrus", majd láttuk, hogy emberek fotózzák, meg kb. megrohamozzák autogrammért. Nem utálom, vagy ilyesmi, szerintem tehetséges énekesnő, de annyira nem szeretem, hogy odamenjek autogrammért, de, ha akartam volna, se tettem volna, mert konkrétan sajnáltam a nőt, hogy nem ihat meg normálisan egy kávét, úgy, hogy valószínűleg épp kedvtelésből utazott akkor Angliába, megnéztük, és nem volt koncertje Európában sem.

Magyar hírességekkel találkoztam a munkahelyemen (vendéglátás), akit kedveltem, azt volt, hogy megkértem, írjon alá nekem egy szalvétát, vagy valamit, amit eltehetek, és ha előveszem 20 év múlva, akkor a hely logójával ellátott dologról fel tudom majd idézni a pillanatot, hogy ja, egyszer huszonévesen kiszolgáltam ezt az embert. De csak akkor, ha ők odajöttek a pulthoz, vagy beszélgetést kezdeményeztek velem, miközben kiszolgáltam őket, és próbáltam nagyon rövid lenni, nem zavarni. Ha valaki nem bonyolódott belem small talkba, miközben kiszolgáltam, akkor nem álltam neki ezzel kellemetlenkedni, nekik is joguk van a szabadidejüket emberként eltölteni, elég nekem a tudat, hogy én szolgáltam ki, és eltettem valami mást ereklyének, általában a papírt, amit kinyomott a gép, mikor felütsz egy rendelést.

Olyan is volt, akit egyébként a médiamegjelenései alapján nem igazán kedveltem, és kiderült, hogy élőben egy jó fej, kedves ember - ettől továbbra sem fogok jegyet váltani az előadásaira, de a korábban negatív véleményem megváltozott. Meg sajnos olyan is, akire felnéztem, de úgy beszélt a kollégámmal, ahogy én a kutyámmal se, és emiatt ott abban a pillanatban kiábrándultam belőle. Hiába tartottam jó művésznek, azóta képtelen vagyok meghallgatni a számait, mert mindig csak az jut eszembe, hogy a való életben mekkora tapló volt egy pincérrel.

Tavalyelőtt nyaralni mentem, a beszállítókapunál megláttam a Korda házaspárt. Épp akkor, amikor reneszánszát élte a Reptér című daluk, mondom ez mennyire ironikus, hogy pont a reptéren látom őket, és láttam, hogy mások is odamennek hozzájuk, úgy tűnt, hogy élvezték a figyelmet, szóval odamentem én is, hogy szabad lesz-e egy fotót, mert különben a barátaim nem hiszik el, hogy tényleg egy járaton utazok velük. Nagyon kedvesek voltak. Utána a külföldiek nem értették, mi történik, engem is megkérdezett a gépen a szomszédom, hogy egyébként ők Magyarországon híresek? Sajnos nem volt letöltve tőlük dal, úgyhogy nem tudtam neki megmutatni, de felírta a nevüket, hogy majd leszállás után megnézi, és mondott nekem előadókat a saját országából, amik szerinte jók, és fura belegondolni, hogy gyakorlatilag a Korda házaspárnak köszönhetem, hogy most egy svéd duó a kedvencem, mert ha ők nem lettek volna azon a gépen, akkor soha nem állunk szóba egymással az utastársammal, és soha nem ismerem meg ezt a zenekart, és nem lenne egy svéd levelezőtársam, aki igyekszik megismerni a magyar zenét, és ott lesz Azahriah egyik koncertjén.

Amúgy miért van mindenki lepontozva?