Mit lehet tenni ha egyre jobban átszellemülve egyre jobban azt érzem, hogy semmi keresnivalóm nincs itt a fizikai, anyagi világban?

Bármilyen tevékenységet végzek, megvan ez az érzés. Emellett nem vágyok családra, vagy szerető, boldog párkapcsolatra pedig egyedülálló vagyok. Nem vágyok barátokra pedig nincs egy barátom sem. Nem vágyok jólétre vagy gazdagságra pedig nem élek jó anyagi körülmények között és pláne nem vagyok gazdag. Igazából nem vágyok már semmire itt, ebben a fizikai létállapotban.

Bocsánat talán pontosabb az a kérdés, hogy mi ez az állapot?

Köszönöm 3-as a válaszod, azonban nem valószínű hogy depresszió. A depressziós embereknek a lelki- és gondolatvilága szétszórt és tele vannak negatív gondolatokkal és érzésekkel. Bennem viszont amolyan lelki harmónia és nyugalom érzet van, nincs bennem semmi negatív érzés vagy gondolat. Ha vannak is gondolataim, érzéseim, legfeljebb annyi hogy miért vagyok itt, miért élek, mikor teljes mértékben úgy érzem semmi keresnivalóm az anyagi, fizikai létsíkon, életben. Továbbá a depressziósok jó része, főleg aki mély depresszióban szenved, azoknak szuicid hajlamaik is vannak, bennem ilyen sincs.

5-ös, a kérdésemnek nincs túl sok köze a nemiséghez, amúgy meg nem nő vagyok.

7-es, egy apatikus ember szintén tele van negatív érzésekkel és gondolatokkal, de minimum búskomorsággal, levertséggel. De ahogy írtam, nekem nincsenek ilyen érzéseim és ilyen problémáim. Illetőleg egy apátiában szenvedő embereknek valószínűleg vannak vágyai is, az apátiát pedig részben az okozhatja, hogy ezeket nem tudja megvalósítani és elérni, legyen az bármi. Nekem nincsenek ilyenféle vágyaim sem.