Szegények vagyunk?

"Sokakban meg sincs ez a vágy, hogy kitörjenek."

Nem viszi rá a lélek, de visszafelé törni sem tud már.

Ismerek egy családot. Egy kis faluban laknak, kb 100 fős, anya-apa, 2 gyerek. Apuka közmunkán van, kap kb 100 ezret, anyuka otthon van kezdetektől, soha nem is dolgozott, van 8 általánosa. Apukának 1 szakmája van. Apu alkoholista, így a családibòl, 22800-bòl, és közmunkás fizubòl élnek. Apuka szerint ők jól élnek, és minden a legnagyobb rendben/mivel ő mindennap jól le tudja magát inni/. Az anyuka nem iszik, de ő olyan családból jött ahol kb enni sem volt mit soha, így neki is jó ez az egész élet.

Más ismerősöm meg azon sír, hogy nincs legujabb Iphone-ja, csak tavalyi.

Minden relatív.

Szegény az,aki kevesli, amije van.

(Petrarca)

Kérdező: Számít igazából, hogy a helyzetre milyen címke ragasztható? Fontos, hogy ezt szegénységnek, mélyszegénységnek, jómódnak, vagy gazdagságnak nevezzük? Számít, hogy mi vagy bárki más hogyan nevezi?

Nem az a fontos, hogy te hogyan érzed magad ebben a helyzetben, te mit tudsz vagy akarsz kezdeni ezzel a helyzettel?

Nem értek egyet azzal, hogy "azért azt is kéne másokhoz nézni". Persze ahhoz, hogy helyesen tudjuk felmérni, vagy inkább felcímkézni, hogy valakinek a helyzete milyen, érdemes összehasonlítani, hogy másokhoz képest jobb vagy rosszabb.

De valójában anyagi kérdésekben pont ez a másokhoz hasonlítgatás szokott a legtöbb embert és családot tévutakra vinni. Ahogy az angol mondja, versengés a szomszédokkal (Keeping up with the Joneses).

Nagyon sokan azért költenek egy csomó féle számukra valójában felesleges luxus dologra, mert a környezetükben látják a rongyrázást és nem akarnak alulmaradni a versenyben, inkább felélik az egyéb lehetőségeiket a látszat fenntartása miatt.

Szerintem sokkal jobb, ha az ember/család nem hasonlítgatja magát és a lehetőségeit másokhoz, hanem a saját igényei szerint költ, csak arra, ami nekik szükséges, megfelel és fontos. Ebben nem hogy baj lenne, sokkal inkább hasznos, ha nem is tudod, hogy másoknak mennyi van és mire mennyit költenek, mert akkor az ő költéseik, léptékeik, nagyságrendjeik nem befolyásolnak téged abban, hogy te mire mennyit költesz.

Nekem nagyon hiányzik a helyzetleírásból, hogy oké, anyagilag ilyen volt a helyzet a családban, de milyen volt a család viszonya a tanuláshoz, munkához. Arra neveltek, hogy dolgozz, tanulj, fejleszd magad, mert úgy tudsz jobban érvényesülni, többet elérni, vagy arra neveltek, hogy vagy valahol, élsz valahogyan és érd be ennyivel, mert ez van és ez nem is változik? Ezek sokkal fontosabb tényezők szerintem, mint maga az anyagi helyzet. Viszont ki is hatnak arra, mert aki azt sajátítja el a családjától, hogy a helyzete adott és nem is változtathat rajta, az általában meg sem próbálja, sőt akár képes tudat alatt is szabotálni a próbálkozásait, hogy igazolja a tanult tehetetlenségét, hogy mindegy mit tesz, úgysem tud változtatni a helyzetén. Márpedig ezen a legnehezebb változtatni, hogy az ember elkezdje máshogyan látnia világot, mint amilyen világnézetet a szülők akarva, vagy akaratlanul kialakítottak benne.

Valószínűleg minden szülő jót akar a gyerekeinek. De a saját hiányosságai képesek szörnyűségesen behatárolni a gyerekeik lehetőségeit. Nekik az a működés és gondolkodás bizonyult eredményesnek, ezért azt a tapasztalatot, világszemléletet, gazdálkodást és egyebeket örökítenek át számukra.

Szerintem a számítógépnél sem az a fontos, hogy volt vagy nem volt, hanem, hogy mit kezdtél, vagy nem kezdtél vele. Akinek volt számítógépe, de csak játékra használta, miközben a tudását, szakmai előmenetelét egyáltalán nem segítette és építkezésen kénytelen dolgozni, annak a karrierje szempontjából teljesen mindegy, hogy volt-e számítógépe, csak egy luxus cikk volt, mint egy drága óra vagy ékszer - ami attól vette el a pénzt, hogy a hűtőben legyen kaja.

Én akkor tartom mérvadónak, hogy volt-e számítógép, ha sikerült azt tanulásra, karrier építés elősegítésére használni. Persze, ha van otthon számítógép játszani, akkor nagyobb eséllyel használja az ember másra is, mint ha nincs és így esély sincs másra is használni. Attól, hogy van, még nem feltétlenül használja karrier, vagy az élete szempontból valóban fontos dologra.

Sőt, ha valaki pont azért lett remek focista, sakkozó, vagy akár matematikus, mert nem volt számítógép és kénytelen volt a számítógép nyomogatása helyett azzal kikapcsolódni, hogy rúgta a bőrt, sakkoznia kellett, vagy csak tanult, akkor akár még pozitív is lehet az a tény, hogy nem volt számítógépe, ami legalább annyira figyelem elterelő és romboló hatású is lehet nagyon sok esetben, mint amennyire képes lehet megnyitni lehetőségeket az ember előtt - amikkel viszont a többség nem, vagy csak alig szokott élni. Ráadásul tanulatlanabb családban gyakran a lehetőségek jobb kihasználásának lehetősége iránti igény és tudás is kevésbé van meg.

Ugyanígy az okostelefon karrier lehetőséget jelentő értéke sem ugyanaz annak, aki csak macskás videókat, meg csajokat nézeget rajta, mint aki nyelv, szakma vagy egyéb tanulásra (is) használja...

Az elmondottak alapján azok vagytok. De ez nem szégyen! Ne szégyeld! A jövőben ez változhat a

Te részedről. Sok szorgalommal, némi szerencsével feljebb tudsz lépni a szegénység felett. Ne feledd a gazdag is válhat szegénnyé és a szegény is válhat gazdaggá!

Nálunk apum anno dolgozott anyum nem, de mar par eve anyum is melozik. Mi szegenyek voltunk, nagyon. Oszinten szolva neha szakadt/piszkos ruhaba voltam suliba/oviba.. havi 2x volt normális ebés (főttétel).

Teló nem volt, gép nem volt, csak 1 régi fajta tv (azok a vastagok).

De apum abból a kevés pénzből is spórolt (mindig azt mondta/mondja ha akkor abból nem spórolt volna még mindig úgy vagy rosszabul élnénk mind a 6an).

De az évek során külföldte kőltöztünk és anyum is el kezdett melozni. Nem vagyunk gazdagok, de jobban élünk. Már én is az idő során felnőttem és én is dolgozok és be segítek a szüleimnek, amig el nem költözök.

Igaz senkit se erdekel a sztorym, de azert le irtam..

Bocs