Mit érezhetett az az illető, aki azt írta nekem, hogy “a fogadott nagylányom”?

Tényleg úgy érzi, hogy a fogadott lánya vagyok? Vagy csak olyan, mint a szívem, mucika, fiam, stb. ahogy szoktak szólítani másokat, pl. Hirtelen a suliból jutott az eszembe, hogy sokszor fiam-nak szokták szólítani, ha nem jut az eszükbe a neve.

4 évig mindennap találkoztunk, nagyon megszerettem, szinte pótanyámnak tekintettem. Utána folytatnom kellett az utamat másfelé, ezért csak néhány naponta vagy hetente írunk, nagyon elfoglalt.

Rettentően hiányzik, szinte már vele álmodok, sokszor rosszat, mint jót. Előjött a féltékenységem, hogy őt körülvevő emberek látják, beszélgetnek vele.

Nem merem elmondani neki, mit érzek miatta.

Legalább ezzel segítsetek nekem, hogy tényleg szeret, vagy csak “szleng”-ként használta?