Aki november elsején nem megy a temetőbe, hogy elhunyt szeretteit gyászolja, hanem tököt farag, meg konditermezik, meg étteremben tömi magát, az nem érzi, mennyire tapintatlan, bunkó?

Nem.

Amúgy a tök faragást még októberben meg szokták csinálni, hiszen novemberben már túl van azon az ünnepen...

November elseje Mindenszentek ünnepe, tehát a keresztény kultúrában határozottan nem a gyászról szól, nézz utána... Halottak napja november 2-án van.

Azok számára, akik a keresztény hagyományokat leginkább tartják, november 1-8. a halottak napjához kapcsolódó temető-látogatási időszak, tehát még ők is mehetnek ez alatt az időszak alatt bármikor, nem "kötelező" elsején. Egyébként pedig mindenkinek saját belátására van bízva, mikor és hányszor megy (vagy nem megy) temetőbe, vagy hogyan emlékezik az elhunytjairól.

Amiket leírtál, azok egyike sem tapintatlanság, pláne nem bunkóság. Téged ezek zavarnak, de a te megemlékezésedet egyáltalán nem kell, hogy befolyásolják. A másik ember felett ítélkezni viszont nagyon nem helyes, elvégre nem látsz bele az életébe.

Egyrészt november 2-án van.

Másrészt a Nagyszüleimre nemcsak ekkor gondolok. Távolabbi rokonoknak felhajtást szervezni főleg nagyképűség lenne.

Kis altemplomban nyugszanak, szórással lettek temetve. Direkt nem akartak sírt. Majd megyek, amikor lecsengett a tömeg, legalább akkor tényleg tudok emlékezni és a saját "szertartásommal" foglalkozni.

Egyébként ma futni voltam, utána a Duna-parton ültem vagy 20 percet és story-t is csináltam a facebook-ra, pont arra gondoltam, hányan ítélnek el ezért ma. :'D

Miért lenne tapintatlan, bunkó?

Még a harmincas éveim közepén vagyok, de sajnos "sok halottam" van. Ezek között rokonok, ismerősök, barátok, volt osztálytársak akadnak. Nem szokásom temetőbe járni, mert úgy állok a dologhoz, hogy ők már nincsenek ugyan, de inkább megnézem a közös képeket, felelevenítem az emlékeket. Én úgy állok hozzá, hogy lehet ők már nincsenek, de egy kis részük bennünk él, mert gondolunk rájuk. Jó kapcsolat esetén soha nem fogjuk őket elfelejteni, s azt tartom tapintatlannak, bunkónak, amikor valakinek az elhunytjai csak halottak napján "léteznek" vagy jutnak az eszébe.

A tapintatlanság, bunkóság az, ha azzal foglalkoznak az emberek ki megy ki a temetőbe ilyenkor, hogy csesztetni tudják vagy azt nézzék mit hogyan tesz rendbe. Az álláspontom pedig az, hogy a látványos hagyománykövetésnél rosszabb nincs, ha az ember csak azért tesz valamit, hogy mások ne szólják meg. Inkább menjek ki valaki akkor, amikor ráér vagy akar, mint kimenni egyetlen egy napon azért, hogy ne szólják meg.

Szerintem inkább az a tapintatlan bunkó, aki úgy szól be másoknak, hogy még azt sem tudja, november 01-én Mindenszentek van. Ja, én pl. dolgoztam ma, és szerintem nagyon sokan még rajtam kívül.

Azt pedig még nem is mondtam, hogy a vélemény olyan, mint a s@gglyuk: mindenkinek van, és senki nem kíváncsi a másikéra... a tiédre sem.

Kezdjük ott, hogy amiről te beszélsz, az október 31-én van, ma viszont november elseje van, mindenszentek. Katolikus ünnep, én nem vagyok katolikus, még csak vallásos sem.

Nem voltam temetőben, mivel nem vagyok jelenleg Magyarországon, és tapintatlannak sem érzem magam, csak mert tegnap átjöttek a barátaink horrort nézni. De ha te meg akarsz ezen sértődni, szíved joga, engem nem zavar.

HOL lehetett ma kondizni? Pls, mondd el, beiratkozom oda, én ma semmit nem találtam nyitva, boltot se, semmit se, pedig a 12 órás műszakom után jól esett volna, ha nem kell még 40 percet utazni pluszban azért, hogy bevásároljak a vacsihoz.

Egyébként nem, nem érzem magam tapintatlan bunkónak, olyan emberek problémáit oldottam meg 12 órában, akik vagy külföldiek, és nem is hallottak erről az ünnepról, vagy magyarok, de bármi miatt fontosabb volt nekik, hogy eljussanak A-ból B-e, mint hogy zokogjanak a mama miatt.

Nekem is van pár olyan halottam, aki kedves számomra, és hiányzik a mai napig, a többségük viszont agyon is ütne, ha ilyen képmutató szar lennék, hogy csak az számítana, hogy egy bizonyos napon tudok-e gyertyát gyújtani a sírjukon. Nem, nem tudtam. Tavaly tudtam volna, de nem tettem. Nem igazán látogatom a sírt se, csak ha valamit karban kell tartani rajta. Az emlékeimben élnek, nem kell meglátogatnom a sírt ahhoz, hogy felidézzem a gyerekkorom.