Sokan miért nem képesek élni az életet?

Kérdező, az ismerősödnek eddig se volt élete, csak a kötelező kűröket futotta le. Ha nem lettek volna gyerekek, akkor is sírt volna. Akinek a gyerek előtt volt élete, annak a gyerek kiröpte után is lesz élete.

Pl. párom apja munkamániás. 71 éves is még dolgozik nyugdíjasként az egyik nagy áruházban árufeltöltőként. De neki ezen kívül nincs élete. Élettársának van egy kertje, néha odamennek, de ugye ott is csak dolgoznak.

5-ös: azzal is vitatkoznék, hogy amíg dolgozik valaki, nem alakíthat ki öt érdeklö dolgokat, de az teljesen eltévedt ötlet, hogy 60 fölött nem tud valaki újat kezdeni.

Nekem ugyan korábban is voltak hobbiaim, de amióta nyugdíjas lettel (58 évesen) elkezdtem nyelveket tanulni - angol nulláról B2/C1 szint, orosz A2/B1 - elkezdtem festeni, természetet járni, takarókat, táskákat készíteni régi farmerekböl, lakberendezési tárgyakat ( gyöngyfüggöny, falikép) készíteni, a korábbi hobbik mellett.

Pont azért, mert nem járok munkába, a gyerekek elköltzötek, sokkal több idöm van, és azt értelmesen akarom tölteni, nem várni 25-30 évet,hogy mikor halok már meg végre!

6-os, te olyan vagy, mint anyukám. :D Kézműveskedik, színházba jár a barátnőkkel, beülnek vacsizni/borozni. Kirándulnak, lekvárt főz, a kertészkedős csopotban ő a sztár, van egy fajta növény, amit nem győz szaporítani, mert mindenkinek az kell. A kutyát már ő nyírja, mert utánanézett hogy kell és "meg tudja ő ezt tanulni".

Sosem unatkozik valahogy.

"De ha nincs életük, miért nem csinálnak?"

Erre a megkötött kutya példája jut eszembe: ha egy kutyát kölyökkorától fogva láncon tartasz, akkor felnőttként hiába veszed el a láncot, nem fog eljönni. Nagyon vicces látvány, ahogy ugyanott ugrál, ahol korábban a lánc visszarántotta, miközben a lánc már csak a fejében létezik.

Ha egy ember olyan környezetben nőtt fel, ahol semmilyen mintát nem látott arra, hogyan élhet önmegvalósító életet, akkor azt sem fogja tudni, mit keressen.