A hálószobámba beköltözött egy légyölő pókszázlábú pár napja, ma délután megöltem, és most furdal a lelkiismeret?

Megfogni nem javaslom, mert harap, amúgy is rohadt gyors, lehetetlen kb elcsípni. Nekem az ágyamba is bemerészkedett egy ilyen. Szerencsére akkor még volt macskám, neki köszönhető, hogy le lett vadászva. Az ágyamban a párna alatt és a lepedőn megtaláltam a hosszú, elhagyott lábait, szóval ki tudja, meddig futkározott rajtam. Igazi sokkot jelentett számomra hajnal 2-kor arra ébredni, hogy a macska rámugrik és vadul kapar valami után az ágyamban. Aztán megláttam ezeket a méteres pólkábakat...

Az éjszaka további részét a dohányzó asztalka tetején összekuporodva töltöttem, miközben azt figyeltem, hogy a macska egy villámgyorsan suhanó, hosszúkás fekete árnyat üldöz a szobában fel-alá, fáradhatatlanul. És borzadva gondoltam rá, mi lehetett ez az ágyamban?!

Végül a macska győzött és ahogy lapogatta a sarokban azt a dögöt, akkor már odamerészkedtem megnézni, elég traumatikus élmény volt ez az egész. Én nem szeretnék ilyennel még odakint sem találkozni. Légy meg ugyanúgy van, hiába a lakótársad a pókszázlábú, a légy után repülni nem tud.

Pont ma jutott eszembe, hogy én elvi okokból vegetáriánus vagyok, de a szúnyogot azért lecsapom, és ez mekkora paradoxon.

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod.

Én mondjuk tudatosan kímélem őket, amikor már esztétikailag zavarnak a hálóik, akkor azokat leszedem, de nem bántom őket. Rendszerint a sarkokban, és rejtettebb zugokban élnek, és nem mellékes, hogy rendkívül hatékonyak a légyirtásban. Évek óta nem kellett légyirtót vennem, mert ha egy bekerül a szobámba, negyed órán belül úgyis megfogja valamelyik pók.

Ettől függetlenül azt mondom, hogy kicsit túllelkized a dolgokat.