Mi a velmenyetek olyan emberrol aki nem jar be dolgozni hanem a tesco parkoloban ul az autojaban napi 9 orat hogy ne otthon legyen?

Nekem volt olyan pocsék otthoni légköröm egyszer (ki..szott gyökerek voltak a lakótársaim), hogy inkább a szabadnapjaimon a könyvtárban, kávézókban, plázákban voltam, ha esett, vagy volt, hogy inkább 35 km-t sétáltam, csak otthon ne kelljen lenni.

Mondjuk én nem hazudtam azt, hogy dolgozni járok, én nyíltan megmondtam, hogy annyira felcseszik az agyam, hogy nem vagyok hajlandó velük egy levegőt szívni.

Ja, és nem tartott sokáig, másfél hónap alatt találtam másik albérletet és költöztem.

Ismertem ilyen valakit én is.

Csak ő tudja igazán, hogy miért is teszi ezt: szégyenből; tehetetlenség miatt; nem tud meglenni a többi "kollégával", de nem is tudja a megoldást rá, hogy ezen hogyan is változztasson; szociális fóbiás; megcsömörlött az emberektől; nem tudja értékelni az életét-a helyzetét...

En altalános iskolásan a lépcsőházban ültem hogy ne kelljen bemennem.

Megnyomoritották az életem is.

A gyerekkorban fejlodik ki a szemelyiség. Akit abuzálnak annak torz szemelyeisege fejlodik ki.

A személyiség az meg komplexum. Számos egymásra épülő "hálózatok" évek évtizedek alatt. Nem lehet visszabontani felnotten hogy na kezdjük ujra az egészet babakortól.

Minden beépul a személyiségszerkezetbe. Az is ha babaként vertek. Nem a tudatba.

A szemelyisegbe.

Minden befolyásol es meghatároz hogy ki vagy felnotten.

Ki miért nàrci ki miert ongyilkos ki miert csoves ki miert drogos ki miert elvált ki miert áldozat. Ez egészen kicsikortol kezdodik.

Az tévhit hogy felnotten te dontesz. Nem. Amit belédvertek amivé mások miatt lettél az a szemely dönt.

Es nem tudsz más lenni mert te te vagy nem béla juli józsi marcsi hanem te.