Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mi a véleményetek Dora Gyula...

Mi a véleményetek Dora Gyula csoportjáról, tanfolyamairól?

Figyelt kérdés
Kicsit szektás feelingje van, nem?

#Asszonysutyorgó #Dora Gyula #Titkos tanácsok #TTN
2023. okt. 9. 15:24
1 2
 11/15 anonim válasza:
Nyávogó hajópatkány,burkolt pornó,elősegíti,hogy mindenki más gyerekét nevelje.
2024. máj. 5. 16:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim válasza:
Ami természetesen megfigyelésen alapul (Vagy kifigyelésen . . . ? ).
2024. máj. 5. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
5-ös...sok nő elférfiasodott. Ez ugyan mitől lehet? Én megmondom. Attól, hogy én hiába kértem bármelyiket is, segítsen már, vagy bármi egyéb, nem nagyon mozdultak. Előbb szereltem fel a csillárt nőként, mint bármelyik férfi. Ha rászorulónak mutatkoztam, hogy férfinak érezzék magukat, vagy hogy kiteljesedhessenek, az volt a megnyilvánulás, nagy kislány vagy, meg tudod oldani egyedül is. Ez nem egy, nem két esetben fordult elő. Az szupi volt nekik, hogy főztem, tutujgattam őket, minden problémájukat meghallgattam, visszafele meg semmi. Nőcisen öltözködtem, kis ruci, szép cipőcske, stb. Na, mivel nem segítettek soha, ha kértem, akkor sem, ha szomorú voltam akkor sem, ha már sírtam, akkor sem, amikor súlyos beteg voltam, akkor sem. Ezért mindent nekem kellett megoldani, így egy idő után, mikor már a tizediknek rakom ki a szűrét, mert látom, hogy megint férfi és nő is vagyok a kapcsolatban, holott ez nekem már teher, akkor értelemszerűen kezdek elférfiasodni. Mivel mindenhez is kell értenem. Mivel tudok ablakot felújítani, csillárt szerelni, varrni, szabni, főzni, értelmes vagyok, nyelvet beszélek, eltartom magamat, nem szorulok senkire, ezért nekem már egyik sem tud újat mutatni, már nem tudok csak nőként funkcionálni, mikor 20 évig férfi is voltam. Ha most nekem nyavalyog, mert pucolnia kell a fokhagymát, amit bevállalt, akkor kiröhögöm. Ha már nem jól fogja meg a csavarhúzót, kiröhögöm és nem áll meg előttem, mert ha én nőként tudom, akkor ő milyen férfi, hogy nem tudja? Ezt, hogy ilyen lettem, a férfiaknak köszönhetem, akik szarrágóskodtak velem, lealáztak, nem segítettek és semmi empátiát nem mutattak. Érdekes, én ha a földön fetrengtem kínomban, soha nem sajnált meg egyik sem. Sőt, belém is rúgtak. Nem kegyelmezett egyik sem. Nyilván most már okosabb vagyok, én sem sajnálok meg egyet sem. Amit elértek, soha nem főzök egyikre sem, nem ápolom ha beteg, egy pohár vizet sem fognak kapni, minden gyengeségért kiröhögöm és lealázom őket és különben is oldják meg maguknak a sz@rjaikat, én is azt tettem, ha én nőként képes voltam, ők is legyenek képesek férfiként. Amíg eltartom magam, mert ha megszorultam sem segített soha senki és meg tudok magamnak csinálni mindent, nincs amiben segíteni tudna, s amúgy sem akar, addig nincs miről beszélni. Most már való igaz, egyik sem tudna überelni, mindent meg tudok csinálni, maximum ha űrhajót tervez, akkor tudnék felnézni rá. Vagy akkor sem. Nem tudom már a gyengeséget és esetlenséget tolerálni, az élet egyik területén sem, nekem sem tolerálta soha senki. Nekem mindenben jónak kellett lennem: eltartani magam, nem kérni, megcsinálni magamnak mindent, érzelmi támogatás zéró, anyagi támogatás zéró, lelki támogatás zéró...ergo én is ezt várom el, legyen pénze, gondoskodjon magáról, az érzelmi, lelki és egyéb problémáit hagyja otthon, nem vagyok kíváncsi rá. Főzzön, mosson, takarítson magára, varrja meg a függönyeit, vagy fizesse ki, amit akar, csak engem ne terheljen ezekkel. Ha beteg, hívjon ápolót, fizesse ki, vagy költözzön a temetőbe. Választhat. Ezt érték el egyébként a nők nagy részénél, hogy így gondolkodnak. És ez nálam sem 1-2 év alatt zajlott le, hanem 25 év kőkemény pofára esés után.
2024. júl. 17. 15:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

#13 Atyaég!


Nőként, részben értem, miről írsz, mert nagyjából 20 éven át voltam hasonló kapcsolatokban és nálam is az volt, hogy szinte semmiben nem számíthattam a férfira. DE! Felismertem, hogy ez nem csak az ő hibájuk volt, hanem az enyém is, mert tudat alatt pontosan azt a mintát követtem, amit anyám apámmal. Mikor erre rájöttem, hidegzuhanyként ért, hogy gyakorlatilag apám másait választottam magam mellé, minden negatív velejárójával. (Pia, cigi, munkakerülés, nulla segítség, sosem lehetett rá számítani). Persze nem magamtól nyílt fel a szemem, hanem mikor nagyon padlón voltam, elmentem egy szakemberhez és kérdezett sokat. Ő mondta, hogy gondolkodjak el azon, miért választok olyan férfiakat magam mellé, mint az apám volt. Durva, hogy én éltem benne, mégsem esett le, csak amikor valaki a szemembe mondta. Ott jöttem rá, hogy a párkapcsolataim nagyban az én döntéseim alapján alakultak úgy, ahogy. Ugyanolyan lettem, mint Anyám, aki világ életében kénytelen volt három állásban dolgozni, hogy a gyerekeinek mindent meg tudjon adni, mert apánk erre képtelen volt és nem is mutatott rá hajlandóságot. Ezért van az, hogy a mai napig nem vagyok képes rábízni magam a páromra anyagilag, mert arra lettem tanítva, hogy nőként nekem kell megkeresnem a megéléshez szükséges pénzt. Nyolc éve vagyok együtt a párommal és még mindig elképzelhetetlennek tartom, hogy akár egy hónapig is eltartson, ha megszűnik a munkám vagy bármi más miatt keresőképtelen lennék. Pedig ő tényleg a nagybetűs férfi, aki mindent meg tud csinálni a ház körül, megteremt minden anyagi hátteret és törődik velem, érdeklem, figyel rám. DE! Ő csak akkor jött az életembe, mikor végre elhittem magamról, hogy megérdemlek egy ilyen embert és bizony dolgoztam azon, hogy ez valóra is váljon. Amint jobban voltam lelkileg és tisztában voltam az értékeimmel, jött a "semmiből" és egymásra találtunk.


Minden rosszindulat nélkül írom, hogy érdemes lenne ebből a szemszögből is nézned a dolgokat, mert ahogy írsz, sajnos rettentő megkeseredettnek tűnsz.


Dora Gyula csoportjáról inkább nem írok semmit, okádok az embertől.

2024. júl. 17. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
14-es…13-as vagyok. Nálunk nem volt ilyen apukám, ahogy nálatok. Dolgozott, plusz munkát vállalt. Megszerelte a kocsit, bicajt, motort, gázkonvektor, bojlert, mosógépet. Mindenkinek segít, aki hozzá fordul. 76 évesen is kemény fizikai melót végez. Ok, fiatal korában nem főzött, mosogatott, nem járt boltba, de most már azt is megcsinálja. Tehát azt a mintát hiába is követném, mert ahogy írtam, nem találkoztam ilyennel. Persze, akikkel találkoztam, nyilván értettek pár dologhoz, de ha kértem, akkor sem segítettek. Akkor sem, ha látták, hogy szükségem lenne rájuk, mert ugye kérni nem nagyon szeretek, igaz aztán azt is megpróbáltam, de sikertelenül. Ez volt a lényege a mondanivalómnak. Eleve olyannal nem kezdek, aki italozik, nincs hol laknia, magyarul semmirekellő. 🙂
szept. 7. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!