Mi a véleményetek Dora Gyula csoportjáról, tanfolyamairól?

Nyávogó hajópatkány,burkolt pornó,elősegíti,hogy mindenki más gyerekét nevelje.

Ami természetesen megfigyelésen alapul (Vagy kifigyelésen . . . ? ).

5-ös...sok nő elférfiasodott. Ez ugyan mitől lehet? Én megmondom. Attól, hogy én hiába kértem bármelyiket is, segítsen már, vagy bármi egyéb, nem nagyon mozdultak. Előbb szereltem fel a csillárt nőként, mint bármelyik férfi. Ha rászorulónak mutatkoztam, hogy férfinak érezzék magukat, vagy hogy kiteljesedhessenek, az volt a megnyilvánulás, nagy kislány vagy, meg tudod oldani egyedül is. Ez nem egy, nem két esetben fordult elő. Az szupi volt nekik, hogy főztem, tutujgattam őket, minden problémájukat meghallgattam, visszafele meg semmi. Nőcisen öltözködtem, kis ruci, szép cipőcske, stb. Na, mivel nem segítettek soha, ha kértem, akkor sem, ha szomorú voltam akkor sem, ha már sírtam, akkor sem, amikor súlyos beteg voltam, akkor sem. Ezért mindent nekem kellett megoldani, így egy idő után, mikor már a tizediknek rakom ki a szűrét, mert látom, hogy megint férfi és nő is vagyok a kapcsolatban, holott ez nekem már teher, akkor értelemszerűen kezdek elférfiasodni. Mivel mindenhez is kell értenem. Mivel tudok ablakot felújítani, csillárt szerelni, varrni, szabni, főzni, értelmes vagyok, nyelvet beszélek, eltartom magamat, nem szorulok senkire, ezért nekem már egyik sem tud újat mutatni, már nem tudok csak nőként funkcionálni, mikor 20 évig férfi is voltam. Ha most nekem nyavalyog, mert pucolnia kell a fokhagymát, amit bevállalt, akkor kiröhögöm. Ha már nem jól fogja meg a csavarhúzót, kiröhögöm és nem áll meg előttem, mert ha én nőként tudom, akkor ő milyen férfi, hogy nem tudja? Ezt, hogy ilyen lettem, a férfiaknak köszönhetem, akik szarrágóskodtak velem, lealáztak, nem segítettek és semmi empátiát nem mutattak. Érdekes, én ha a földön fetrengtem kínomban, soha nem sajnált meg egyik sem. Sőt, belém is rúgtak. Nem kegyelmezett egyik sem. Nyilván most már okosabb vagyok, én sem sajnálok meg egyet sem. Amit elértek, soha nem főzök egyikre sem, nem ápolom ha beteg, egy pohár vizet sem fognak kapni, minden gyengeségért kiröhögöm és lealázom őket és különben is oldják meg maguknak a sz@rjaikat, én is azt tettem, ha én nőként képes voltam, ők is legyenek képesek férfiként. Amíg eltartom magam, mert ha megszorultam sem segített soha senki és meg tudok magamnak csinálni mindent, nincs amiben segíteni tudna, s amúgy sem akar, addig nincs miről beszélni. Most már való igaz, egyik sem tudna überelni, mindent meg tudok csinálni, maximum ha űrhajót tervez, akkor tudnék felnézni rá. Vagy akkor sem. Nem tudom már a gyengeséget és esetlenséget tolerálni, az élet egyik területén sem, nekem sem tolerálta soha senki. Nekem mindenben jónak kellett lennem: eltartani magam, nem kérni, megcsinálni magamnak mindent, érzelmi támogatás zéró, anyagi támogatás zéró, lelki támogatás zéró...ergo én is ezt várom el, legyen pénze, gondoskodjon magáról, az érzelmi, lelki és egyéb problémáit hagyja otthon, nem vagyok kíváncsi rá. Főzzön, mosson, takarítson magára, varrja meg a függönyeit, vagy fizesse ki, amit akar, csak engem ne terheljen ezekkel. Ha beteg, hívjon ápolót, fizesse ki, vagy költözzön a temetőbe. Választhat. Ezt érték el egyébként a nők nagy részénél, hogy így gondolkodnak. És ez nálam sem 1-2 év alatt zajlott le, hanem 25 év kőkemény pofára esés után.

14-es…13-as vagyok. Nálunk nem volt ilyen apukám, ahogy nálatok. Dolgozott, plusz munkát vállalt. Megszerelte a kocsit, bicajt, motort, gázkonvektor, bojlert, mosógépet. Mindenkinek segít, aki hozzá fordul. 76 évesen is kemény fizikai melót végez. Ok, fiatal korában nem főzött, mosogatott, nem járt boltba, de most már azt is megcsinálja. Tehát azt a mintát hiába is követném, mert ahogy írtam, nem találkoztam ilyennel. Persze, akikkel találkoztam, nyilván értettek pár dologhoz, de ha kértem, akkor sem segítettek. Akkor sem, ha látták, hogy szükségem lenne rájuk, mert ugye kérni nem nagyon szeretek, igaz aztán azt is megpróbáltam, de sikertelenül. Ez volt a lényege a mondanivalómnak. Eleve olyannal nem kezdek, aki italozik, nincs hol laknia, magyarul semmirekellő. 🙂

16-os vagyok, az kimaradt, hogy a Facebook csoportban nyilván segít, de azért az ott olvasottak alapján, főleg, ha rászánod az időt, szerintem el lehet dönteni, hogy a tanfolyam megéri -e vagy sem.

Voltam az első tanfolyamon. Előtte sok videot megnéztem, olvastam a fórumot is. Már régen nem teszem, agymosás. Mindenhol, minden formában az a vége, menj a fizetős tanfolyamokra....pénzlehúzás, nem kicsit. Agymosás, nem kicsit. Ez a véleményem. De persze szíve joga mindenkinek..... A nők butaságából jól élnek, ami persze úgy van beállítva, hogy veletek vagyok, nektek akarok segíteni....

Hozzáteszem, azért elhangzanak hasznos dolgok, de nekem összességében nekem nem azt adta, amit vártam. Másodszorra nem mennék.