Mi lesz a maguknak való emberekkel?

Nagyon magamnak való vagyok, ezer dolog érdekel, másik ezerben fejlesztem magam, igényem is van az egyedüllétre és képtelen is vagyok unatkozni.

Konkrétan így is vannak dolgok, amik lényegében sorban állnak, várva arra, hogy foglalkozzam velük.

Eddig keveset is ismerkedtem, ennek vannak okai.

Harmincas vagyok, nő, nem incel, bár lusta voltam utánanézni, mi is pontosan az incel, így még lehetek az is. :D

Külföldre készülök amúgy, jelenleg azért sem vagyok aktív társkeresőn.

Szóval eleve kiöregedettnek érzem magam, aki lekésett a saját életéről.

Ezen kívül a külföld-projekt és családi történések miatt eleve feszült lehetek és mostanában történtek olyan dolgok, amik miatt megkérdőjeleztem saját magamat és most azt is utálom magamban, amit eddigre sikerült elfogadnom.

És a magamnak valóságom köztük van.

Már hetek óta megy az, hogy hétvégente a nyelvtanulással, sporttal, pályázgatással foglalkozom és videókat nézek, olvasgatok, mert még annyit se tudok emberekkel kimozdulni, amennyit igényem lenne, vagy amennyit magamra kellene erőltetni.

Egyfelől tavasz végén, nyár első felében valahogy minden hétvégére jutott valami, most nem.

Másfelől 4-5 barát van, őket kérdezgetem, de mindenkinek megvan a maga élete, kisgyerekes, beteg szülő, levelezős egyetem stb.

Idegenekkel kimozdulásra nem sok lehetőséget látok, de amit igen, az olyan, hogy 40-50 fős, amit nehezen viselek, vagy olyasmi, ami nem érdekel stb.

Azt érzem, hogy a szakadék felé vezetem az életemet, vagy már ott is van.