Diplomások! Büszkék vagytok arra, hogy egyetemet végeztetek?

Tudva, hogy mennyi munka volt benne, és milyen jó volt, ezért jól érzéssel tölt el, hogy sikerült.

Egy kétéves mellett szakdolgozatot írni azért kihívás, sokan adták már fel a záróvizsgát erre hivatkozva.

Egyik oldalról rengeteg munkám van benne, így büszke vagyok rá. Szerencsére sokat profitálok is belőle.

De ettől nem lettem más ember.

Mind a kettőnél hátszelem volt úgymond, az egyiknél az, hogy büfészak, az esti BSc-nél pedig a COVID-időszak.

De valahol büszke vagyok, hogy elvégeztem.

Inkább a karrierváltásra vagyok büszke.

Környezetmérnök BSc (jó, valahol biztos nehéz, ahol csináltam, fullkönnyű volt), munkavédelmi és tűzvédelmi OKJ-kal nem sikerült elhelyezkednem. Irodai adminisztrátorként kezdtem dolgozni.

A mai napig dolgozhatnék irodai "betanított" munkában, a monotónia által kicsinálva, a mai napig nettó 250 ezerért, kifogásokat keresve, hogy miért nem tanulok közben.

Ehhez képest átképeztem magam, magát az autodidakta tanulást 18-ban kezdtem, tehát a COVID előtt. Pl este 6-ra haza, este 9-ig tanulás aztán lassan fekvés. Hétvégén nem egyszer tanulás egész nap.

OKJ-t végeztem az új irányban is, minden 2. hétvége full suli. Ezen kívül is tanulás.

Majd az esti egyetem.

A COVID alatt nem mellesleg a rendszeres sportra is rászoktattam magam.

Szóval nem maga a diploma ténye, de ez, így, már adott önbizalmat.

Épp most fejeztem be a mestert egy nyugati egyetemen. Persze örülök neki és büszke vagyok rá valamelyest, de azért olyan sok önbizalmat nem adott a dolog.

Nekem az egyetemi lét nem csak egy papír megszerzéséről szólt. Szerintem rengeteget hozzámtett a felsőoktatás, mind műveltség és gondolkodásmód terén. Az egyetemen tanultam meg rendesen kutatni, írni és érvelni is. Valósznűleg nagyon más ember lennék most, ha nem tanulhattam volna ilyen sokat a középiskola után. Ezért örökké hálás leszek.