Van olyan, hogy valaki szeret börtönben lenni?

Egy novellában olvastam valamikor, hogy egy férfi a téli időszakban rendre elkövetett olyan kisebb bűncselekményeket, amikért csak néhány hónapra zárták be. Aztán valahogyan kiderült, hogy azért csinálta, mert hajléktalan volt, és a börtönben akart kitelelni.

Ott lenni senki nem szeret, viszont aki a leélt életére kivetítve túlzottan sok időt töltött börtönben, annak elő jöhet az, hogy a börtönben nagyobb biztonságban érzi magát, mint az idők folyamán tőle egyre inkább eltávolodó "szabad világban". A biztonságot úgy kell az ilyen emberek esetében érteni, hogy meghatározott rend, rendszeresség van az életükben és pontosan tisztában vannak azzal, hogy az általuk idők folyamán megismert emberek kapcsolatrendszerében hol a helyük, kitől mit (nem) várhatnak el. Szinte biztos, hogy van, aki azért követ el időről-időre kisebb bűncselekményeket, mert már olyan szinten nem érzi magát biztonságban idekint, mint a rácsok birodalmában. Bizonyos, hogy nem egy börtönt megjárt ember lett már öngyilkos is a szabadulását követően, - mert a társadalom semmilyen szinten nem fogadta vissza, elhatárolódtak tőle, senki nem akart velük semmilyen szintű kapcsolatot és instabil volt számukra a lehetőség, - amit inkább nyűgként éltek meg, mint pozitív folyamatként.