Mikor nyúltatok először az üveg után? Mikor kezdtetek el egyedül is inni? Milyenek voltak a körülményeitek akkor?

Két éve töltöttem a 20-at, elkezdtem az egyetemet, egy kis lakásban laktam. És akkor úgy éreztem a felnőtt életem megkoronázása lenne, ha esténként innék egy pohár bort. Aztán már ebédhez is ittam, mert úgy gondoltam azt még megengedheti magának az ember és hogy az "milyen úri már". Néha eltérített a tanulmányaimtól, nem tudtam úgy koncentrálni, nem mentem be reggeli órákra, két vizsgát is lekéstem. Több tárgyat újra fel kellett vennem a második évben.

Aztán körülbelül egy fél éve, mikor levittem a szemetet és hallottam ahogy egymásnak koccannak folyton az üvegek akkor hirtelen rosszul lettem. Nem fizikailag, de lelkileg. Valahogy akkor tudatosult bennem, hogy már rég nem "csak egy pohárka". Meg hogy talán az egyetemen is emiatt teljesítek szarul.

Jelenleg 3 hónapja nem iszom, de még barátokkal sem. A családomban több alkoholista is van, nem kérdés, hogy én is hajlamos vagyok rá, úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. NEhéz volt, most is az még, de büszke vagyok.

Életem első munkahelye fekete munka volt, 14 voltam. A főnököm egy idegbeteg nő volt, úgyhogy loptam a nagymamámtól egy pálinkát (jó sok volt neki... fel se tűnt), és ha hátramentem a raktárba, akkor meghúztam.

Egy ott dolgozó nőnek feltűnt, úgy reagált, hogy megmutatta a saját piás rekeszét, hogy ha az enyém elfogy abból is ihatok.

Ezután viszonylag sokáig csak alkalmanként ittam, egyszer nagyon csúnyán berúgtam kb. 16 évesen, akkor annyira szégyelltem magam, hogy eldöntöttem, hogy én többé nem.

Aztán hát de, egyetem alatt rengeteget ittam, nem részegségig, de azért úgy jól becsiccsentettem. Utána is maradt ez az attitűd, szinte minden nap mentünk vagy a munkatársakkal, vagy a barátokkal valahová, meg otthon főzés, takarítás közben is le-le csúszott 2-3 fröccs.

Covid alatt kezdtem el masszívan inni, mert nem volt dolgom, nem lehetett kimenni, unatkoztam otthon, elvesztettem azt a munkát, amit szerettem, helyette olyat kellett csinálnom, amit utáltam, ha dolgoztam, ezért ittam utána, hogy egy kicsit jól érezzem magam, ha szabadnapom volt, akkor azért, mert mi a fenét csináljak otthon?

Aztán az exem szakított velem, nem volt hol laknom, hajléktalan lettem volna, ha két nagyon jó barátom nem segít, de ez a helyzet ahhoz vezetett, hogy minden este masszívan ittam. Aztán találtam magamnak lakhatást, de titokban még ittam legalább másfél évig (a lakótársam elől titkoltam, megvártam, amíg elmegy, és csak akkor vittem le az üvegeket).

Aztán egyszer csak megundorodtam tőle, és abbahagytam. Rájöttem, mennyire szerettem régen futni, és ezt pl. nem lehet beqrva, vagy másnaposan. Mennyire elegem van az egészből. Abbahagytam az ivást. Úgy voltam vele, hogy majd úgy érzem, hogy kell, akkor iszok újra, de most nem kell.

Aztán egy kedves rokon, aki anyám helyett anyám volt, kórházba került. Ennek pár napja, azóta minden nap részegen fekszem le. Ugyanúgy bejárok dolgozni, meg minden (addigra kiózanodok), de nem tudok otthon csak úgy ellenni alkohol nélkül.