Ha a legtöbb esetben a munkahelyi és pénzügyi siker kulcsa a szorgalmasság, önképzés, tanulás, fejlődés, akkor a legtöbb ember miért várja a sikert, amikor ezek közül egyiket sem teszi, mert inkább a kényelem és a lustaság neki a legfontosabb?

Ha nem érdekli semmi, beteg vagy energiaszegény, akkor mit mozdítson?

Sokan olyan szarul vannak, hogy még összeszarni magukat se marad erejük.

Valahol igazad van, de érdemes több oldalról megnézni a dolgot.

Fontos szempont a személy alaptermészete, milyen korábbi sikerei/sikertelenségei vannak/voltak, milyen karriert futott be, van-e/tartja-e az ismerőseivel a kapcsolatot? Van-e stratégiája, hogy a tanultakat hogyan tudja kamatoztatni? Van-e esetleg valamilyen eü.-problémája, ami részben/egészben akadályoztatja a fejlődésben?

Sokszor nem feltétlen CSAK az akaraton múlik sok dolog.

Tudnék mesélni, és választ adni a feltett kérdéseimre...

Nem én vagyok, hanem egy rokonom:

Egyetemi tanár, két PhD fokozattal, több felsőfokú nyelvvizsgával, előadásokon, konferenciákon vesz részt, számos könyvet, tanulmányt publikált. Az alapbére kb. nettó 300k, plusz kap ilyen-olyan tiszteletdíjakat, jogdíjakat. Lehet elfogult vagyok, de azt mondanám szakmai szinten kiemelkedő az országban. Havi keresete ehhez képest kb. egy Magyarországon dolgozó román szakmunkáséval, vagy egy mekis vezetőjével versenyezhet. Abba bele se menjünk, hogy elég sok vállalatnál nem feltétlen a legjobb dolgozók hanem a legjópofábbak kerülnek vezetői pozíciókba, franchise partnereknél az üzemeltető odaviszi, sógort, komát, jóbarátot odaviszik, betolják vezetőnek pár hónap után, van jól fizető munkakörbe amihez nem is ért. Láttam már HR-en olyan nőt dolgozni akinek még csak érettségije sem volt. Aztán kérdeztem hogyan, hát mondták hogy valakinek a valakije. Ja, akkor jól van, már értem.