Egy férfinak mennyire "szabad" megnyílnia?

lol nagyon kétlem hogy a férfiak csak úgy le vannak nézve ha csak minimálisan is megnyílnak... valami más lehet a bibi, mert a környezetemben (csalad/munkatársak) az összes férfi bőszen tud mesélni a sérelmeiről.

téged sztem senki sem fog tudni téged a neten keresztül megtanitani kommunikálni. de jolvan,tessék:

nőként én ezekre figyelek nehogy még a végén önsajnáltató hisztis pcsának, vagy "gyenge nőnek" legyek tartva:

- nem mindegy hogy kinek mit mondasz; ha tudod hogy valaki nagyobb stresszen megy át mint te, akkor NYILVÁN nem kezdesz el a mindennapi élet bagatell hülyeségein siránkozni. pl xy egész családja most halt meg egy medvetámadásban, te meg pont neki nyílsz meg arról hogy ohhh de rossz hogy nem találod a helyed az életben :(

- nem kell túlzásba vinni; ha van egy nagyon közeli barátod aki szintén nyitott könyv előtted, annak beszélhetsz amennyit akarsz, amúgy viszont ne keseregj a végeláthatatlanságig. az emberekben általában van empátia, együtt is éreznek veled, szóval ne élj vissza ezzel

- ha ajánlanak valamilyen tanácsot, vagy vigaszt, azt fogadd el, még akkor is, ha feleslegesnek tartod!!! annál nincs rosszabb amikor valaki csak úgy tocsog az önsajnálatban, aztán a beszélgetőpartnere vigasztalásképp mond valamit (igen, sokszor csak egy közhelyet, ez van, nem mindenki olyan bölcs mint valami shaolin szerzetes) pl "ne aggódj, hamarosan túlleszel rajta, nem tart örökké, bla bla" erre pedig mondd azt hogy oké tudom igazad van, bla bla NE pedig azt hogy "jaaaj de én már tényleg nem bírom!! nem lesz ez jobb soha, eddig se volt jó, és ezután csak rosszabb lesz!!"

vagy ha teszem azt azt mondod hogy "jaaj nem megy a csajozás amitől szomorú vagyok örök vesztes vagyok de tényleg" erre pedig azt mondják hogy "lehet többet kéne kimozdulnod, ismerek egy jó helyet, ha gondolod megmutatom" akkor köszönd meg, és ne kezdd el nyomni hogy jaaaaj de rajtam az se segít minden nőt taszítok sose lesz senkim"

- nem mindegy hogy mikor és miért nyílsz meg; nekem apám csinálta mindig hogy előadta a nehéz, hányadtatott sorsát, de csak akkor amikor ki kellett bújni valami felelősség alól. hát mit számít hogy bunkó volt velem, (amit ő maga is felismert) hiszen neki se jó ám!! olyan sok nyomás van rajta, meg ő aztán semmit se engedhet meg magának és jaj de szomorú az élete!!

mondom oké.

összegezve... legyen józan eszed, légy tekintettel a másikra.

"meg kell oldania a problémákat."

Itt kezdődik a probléma.

Ez tényleg jó kérdés. Alapjáraton egy zárkózott férfi elfogadhatóbb mások szemében mint egy zárkózott nő. Nyilván egyikkel se haverkodik egy extrovertált, de egy zárkózott férfit látva azt gondolja, hogy nem zargatja, ő zárkózott, a zárkózott nőt meg furának gondolja.

Ha egy zárkózott ember jön a társaságba, akkor is az van, hogy ha az illető férfi, inkább békén hagyják, ha látják, hogy nem akar megnyílni és ezt természetesnek veszik, a nő felé jobban közelítenek és furának vagy bunkónak gondolják, ha nem akar kinyílni.

Viszont nem hinném, hogy elvárás is lenne egy férfitól a zárkózottság, inkább csak azt, hogy elfogadható, egy olyan tulajdonság, ami nem teszi furává.

Éppen ezért nem is gond az sem, ha a férfi az ellenkezője.

Viszont az ideális, ha nem is a ló túloldalán van. Férfiban is és nőben is nekem fojtogató amikor rám hány egy csomó infót, miközben pörög a nyelve és átmenet nélkül ugrál a témák között.

Az is terhes, ha olyan dolgokat mesél el, amikhez nincs közöm.

A stílus sem mindegy, hogy babámnak, cicámnak hív vagy egyéb módon közvetlen az, akit még csak most ismertem meg.

Ezek mellett ami fontos, az egyensúly, hogy ne két egymással szemben álló "személyiséged" legyen. A tipikus egyszer pörögsz és nyitott vagy, egyszer meg teljesen bezárkózol és ideges vagy ha hozzád szólnak. Egyrészt a bezárkózásnál nem lehet tudni, hogy ezt valami külső hatás épp kiváltotta, meg vagy-e sértve. Másrészt meg a hirtelen váltások váratlanok és az ember nem szereti azt, ha nem tud kiigazodni a másikon, hogy nem tudja mire számítson, hogy a következő pillanatban a másik fél életvidám rötyögős lesz, aki vevő arra hogy hozzászóljanak vagy valakit akit épp békén kell hagyni.

Én azt vettem észre, hogy akit eddig a legjobban kedveltek az, aki nyugodt volt, pozitív személyiség, ő sosem szaladt másokhoz, hanem ő hozzá mentek oda, mindenről lehetett vele beszélgetni bármikor, ha nem ért rá vagy nem volt kedve akkor is úgy küldött el, hogy tudtad, nincs gond és mindenre kiterjedő tudása volt, de ezt nem fitogtatta, viszont ha bármiben kellett segíteni, tudott vagy, ha információt kellett adnia, tudott infót adni vagy tudta hogyan szerezze meg az infót.