Mit gondolsz rólam ez alapján? Nem tudok megnyílni mások előtt és egyebek.
Nem tudok megnyílni mások előtt. Ez alatt a családomat, barátaimat, hozzám közeli embereket értem.
Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, sokat szoktunk beszélgetni, de vannak olyan dolgok, amit senkinek nem mondok el, pedig lehet el kéne. Van egy dolog, amitől nagyon félek (barátaim tudják, hogy van egy ilyen dolog, de nem tudják, hogy mi is az pontosan). Szerintük el kéne mennem egy pszichológushoz, de nekem meg se fordult a fejemben és nem is fog, olyan ember vagyok, aki a saját dolgait magában intézi. Nem fogom másra rakni a terheimet, majd én megküzdök velük.
Voltunk egy nagyon jó baráti társasággal iszogatni, ők mind beszéltek a saját személyes, közeli dolgaikról, amiket szívesen meg is hallgatok és kitárgyaltuk, de én voltam az egyetlen, aki a sajátjáról nem beszélt semmit. Volt ott egy lány, akivel lett volna lehetőségem nagyon komolyan elbeszélgetni az "érzéseimről" (komplikált a szitu), de egyszerűen nem bírtam magamat rávenni, hogy elmondjam neki.
Mit gondoltok erről?
Én is csatlakozom, ahogy #2 is írja. Nincs azzal baj, ha nem vagy érzelgős, nem fontosak ezek a dolgok neked és nem akarsz beszélni róla.
Viszont azt kell észrevenned, ha eljön az a pont, amikor mégis kellene, mert egyedül nem boldogulsz, talán a maga lekezelő módján ennyi értelmes mondanivalót azért átadott #1. Saját tapasztalat, hogy nagyon nehéz felismerni, pláne időben, hogy mikor jön el az a pont, amikor már tényleg nem tudsz megbirkózni valamivel egyedül. És pont azért nehéz, mert alapvetően nem fontosak számodra ezek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!