Miért csak addig jó az ember, amíg szolgálja mások érdekeit?

Szerintem nem túl bölcs dolog ilyen kérdést feltenni egy alapvetően érdekvezérelt világban, amelyben egyetlen kattintás egy "emberi kapcsolat".

Kíméletlenül anyagias szemléletű lett a világ. A hétköznapi szinten legjobb példa erre a kínai kereskedő. Amikor bemész, "Szija!" és ha csak nézelődsz vagy nem sikerül nála megvenned azt, amiért bementél, már arra sem méltat kifelé menet, hogy "utánad vágjon egy téglát". Amíg abban a hitben van, hogy fogsz is valamit vásárolni, van egy kirakat mosoly az arcán, amint gyanítja, hogy nem lesz üzlet, felvesz egy olyan stílust, amely arra sarkallja az embert, hogy takarodjon az üzletből minél hamarabb. Ugyanez vár rád akkor is, miután véget ért az üzlet. Kérsz, kapsz, fizetsz és innentől megszűntél létezni számára.

Na ezt a világot éljük, de már nem is tűnik szembe senkinek, hogy ez a "kínai módszer" gyakorlatilag az általános(an elfogadott) most már.

Van hasznom? Haver vagy! Nincs? Menj a pokolba!

Szíves látás by Hungary!...

Település határában egy tábla - befelé menet:

"Isten hozott!"

Kifelé haladva a településről - ugyanennek a táblának a másik oldalán:

"Ördög vigyen!"