A szexualitás megjelenése a nyilvános térben több vitát szül, mint amennyit megold?

Nagymamám mesélte, hogy a hatvanas években mikor először járt Pesten, akkor látott ilyent, hogy az utcán, a villamosmegállóban csókolóztak fiatalok. Az emberek többsége is olyan furcsán nézett rájuk, mert akkoriban ez nem volt szokás. Vidéken max annyi volt elfogadott, hogy egy házaspár karon (nem kézen) fogva sétáljon az utcán, de semmi egyéb testi kontaktus nem. Persze zárt ajtók közt akkor is volt minden, de a nyilvánosságban ezt nem lehetett.

Ma ha megnézzük erre nincsenek írott szabályok, mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja, de sok a negatív következmény is. Az egész LMBTQ dolog is tulajdonképpen azért van ennyire a média figyelmében, mert a nyilvános térben történő viselkedési kódex nem egyértelmű és szerintem az emberek döntő többségét egyáltalán nem zavarnák a melegek, ha mindenki csak otthon élné meg a szexualitását. Mert most úgy nem tudjuk hol a határ, szabad kézenfogva sétálni, de smárolni nem. Na jó akkor azt is szabad, de simogatni nem, vagy jó azt is, de akkor csak heteróknak. Szóval ki mondhatja meg, hogy itt mi a határ? Én amúgy heteróktól sem tartom ízlésesnek, hogy kvázi soft sexeljenek a tömegközlekedésen, de lelkük rajta.