Segitenek a szuleitek az albérletezésben vagy lakásvásárlásban vagy abban hogy elmentek otthonrol?

Én most megyek külföldre továbbtanulni (msc). Rettentő magasak az albérlet árak, koli nincs. De szerencsések voltunk, találtam jó lakást és ottani viszonylatban nagyon olcsónak is számít. Kapok elég jó ösztöndíjat és van viszonylag sok megtakarításom (mármint 21 éves egyetemista viszonylatban sok), ebből kb épphogy meg tudnék lenni, de szüleim tamogatni fognak valamilyen szinten. A költözéssel is sokat segítettek.

A Bsc alatt is támogattak a szüleim kb annyival, amennyiből meg tudtam élni (kolis voltam). Mikor dolgoztam mellette kb kétszerannyit kerestem, mint amit adtak, azt mind félre tudtam tenni. Covid alatt meg otthon laktam.

Lakásvásárlással is kb erre számítok. Párommal mindketten nagyon durván keresett és megfizetett szakmákban tanulunk és dolgozunk, tehát viszonylag (átlaghoz képest) rövid idő alatt meglehetne, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon valószínű, hogy mindkettőnk szülei beszállnak majd ebbe.

Nekem segítettek is, meg nem is.

Régen felvetettem, hogy vehetnénk lakást Pesten. Akkoriban 6-8 milliók voltak, 1-2 millió önerővel lehetett volna hitelt felvenni. Minden ismerősömnek így csinálták. A másik szobát kiadták és abból fizették a hitelt.

Anyámék ebből a szempontból sosem mertek/akartak lépni. Alapvetően le lettem hordva, hogy milyen haszonleső szar vagyok. Mindig az volt a válasz, hogy "jó az, ha van tartalék". Végül azt a tartalékot Orbán elvette tőlük amikor lenyúlta a nyugdíj megtakarításokat.

Viszont olyan szempontból segítettek, hogy az albérletet, kollégiumot fizették. Hozzátenném a kollégium akkor is vicces 8-10 ezer volt, albérletben meg olcsó szobában éltem többedmagammal, szóval azért igyekeztem nem élősködni.

Aztán amikor elkezdtem dolgozni aktívan, onnantól nem is kértem, hogy adjanak bármibe, albérlet mellett gyűjtögettem.

Legközelebb a segítség téma akkor jött fel, amikor lakást akartam venni. Mentek el az árak, láttam, hogy egyedül konkrétan esélyem nincsen. Kérdezgettem, be tudnak-e segíteni, mindig az volt a válasz, hogy "hát jó az ha van tartalék". Végül egy fillért nem adtak bele, csak húzódott az idő.

Aztán végül leszartam, vettem egy szar helyen lévő szar lakást, amit utálok, de nekem csak ennyi kitörési lehetőségem volt. Azóta meg nem is beszélek a családommal.