Önfejlesztés tanulás során hogy lehet megjegyezni millio dolgot amiket elmondanak mit hogyan csinalj miben változtass?es hogy kell átlagot vonni 5 emberből?

Nem kell neked mindegyiket elsajátítanod, szerintem embertelen, hogy mindent, amit hallasz, azt át is tudd ültetni a valóságba, ezek a így viselkedj, ilyen-olyan legyen a testbeszéded mondjuk rövid távon egy üzleti megbeszélésen még elmegy, de egy autentikus életet így leélni nem lehet.

Válaszd ki azokat a tanácsokat, tippeket, amik tényleg úgymond inkább rád szabottak. Ami nem válik be, azt ne erőltesd, próbálj ki valami mást.

Egyébként én azt tapasztaltam, de ez csak az én személyes véleményem, mindenkinek más vált be, de pl. nekem sokkal könnyebb és jobb lett az életem, az önbizalmam erősebb, az önbecsülésem is, mikor befejeztem az ilyen önsegítő/önfejlesztő könyvek olvasását meg előadások hallgatását, és egyszerűen olyan dolgok csináltam, amik örömmel töltöttek el, meg kicsit nyitottam a spiritualitás felé. Szerintem csomó ember, mint ahogy te is annyira hajszolja ezt az önfejlesztést (nem kritizálásból, én is ilyen voltam), hogy így totál elveszik a részletekben, aztán meg elégedetlen, hogy még mindig nem ott van, még minden nem olyan jó, ahogy szerinte kéne stb., ide kap, ezt próblja, azt próbálja, ráadásul, ahogy mondtad is, sokszor nehéz ezeket átültetni a valós életbe. Egy idő után meg frusztráló az, hogy beleölöd ezt a rengeteg energiát és időt, és valahogy mégsem tudod megfelelően elsajátítani. Ezekből a tippekből szerintem max a könyvek szerzője, előadók tudnak igazán meggazdagodni, meg sikeresek lenni, ha ezektől mindenki sikeres lenne, akkor nem születne ennyi könyv meg előadás, hanem egy is elég lenne és akkor mindenkinek befutna az élete, amint meghallgatja/elolvassa.

Persze, ezekben vannak jó ötletek meg jó gondolatok, amik a megfelelő embernél 1-1 gondolattal tényleg át tudnak kapcsolni valamit, de szerintem ez azért nem annyira általános.

Szóval én erről leszoktattam magam. Nem olvasok/nézek ilyeneket, max alkalmanként. Olvasok helyette regényeket, könyveket olyan témában, amik érdekelnek, ha bajom van, akkor kiírom egy naplóba, ott boncolgatom az érzéseimet, egyébként meg új dolgokat próbálok ki, amiket pl. kisebb koromban, régebben mindig is akartam, de sosem volt rá lehetőségem vagy valamiért nem vágtam bele. Max rájövök, hogy amúgy nem is tetszik, vagy béna vagyok benne, de legalább megadtam magamnak az esélyt és a tiszteletet, hogy egy vágyamat teljesítsem.

Nyitottam a spiritualitás felé, ez az én esetemben az, hogy vallásosabb lettem, én a sorsomat, meg a velem történteket a Jóisten kezébe adom, neki mondok köszönetet és tőle kérek, ha valamire vágyom, de ez mindenkinek jelenthet mást, jelentheti a vonzás törvényét, az univerzumot, 16 kristályt az ágy mellett, energiapiramisokat, mittudomén, manifesztációt, akármit. Ki mire bízza, kinek mi válik be. Én pl. sok mindennel próbálkoztam a spiritualitáson belül, nekem az Istenbe vetett hit kapcsolta át azt, amit a vonzás törvénye pl. még csak meg se birizgált, de lehet másnak meg az válik be.

Nekem egy év ezekből többet hozott, mint 3-4 év önfejlesztő könyvek olvasása meg ilyen coaching előadások.

De ez csak az én tapsztalatom, nem mondom, hogy ezek lósz-rt nem érnek, mert amúgy nyilván, valid dolgok, de valahogy nekem is mindig az hiányzott hogy oké, de attól még mert nekem valaki azt mondja, hogy gondolkodjak pozitívan, még nem fogok egyből pozitívan gondolkozni, cserébe csak felb-sz, hogy tudom, hogy pozitívan kéne gondolkoznom, de nem tudok. :D

Az öt ember átlaga dolog egyrészt nem kőbe vésett törvényszerűség, sokan vitatják az alapötletet is. Másrészt nem biztos, hogy tényleges átlagolást kell érteni rajta (na meg ugye a matematika ismer több féle átlag számítást, akkor itt most melyiket is kéne használni?). Harmad részt viszont egyáltalán nem is biztos, hogy pont az az 5 ember számít benne, akikben te gondolkodsz. Az elmélet lényege, hogy a rád leginkább hatást gyakorló 5 ember hatásainak átlagaként alakul a te személyiséged, viselkedésed. Sok esetben viszont egyáltalán nem veszünk figyelembe nagyon is fontos tényezőket. Pl. amikor az ember összeállítja a listát, hogy számára mik az igazán fontos tevékenységek, rendre kihagy egy rakás olyan tényezőt, amivel sokkal több időt tölt, mint amiket valóban fontosnak tart. De ha objektíven megnézed, mégis csak azokkal tölt sokkal több időt, szóval az életét azok sokkal inkább befolyásolhatják, mint amiket ő fontosnak szeretne tartani. Ezért lehet nagyon fontos alapos, őszinte és objektív méréseket végezni. Hiába gondolod, hogy nagyon fontos számodra az egészséges életmód, ha közben a kajára költött pénzed nagy része mégis egészségtelen kajára, édességekre megy el. Amíg nem végzel tételes elszámolást önmagaddal, az ilyen elfogultsági hibák nagyon könnyen rejtve maradhatnak.

Az 5 ember átlaga alap gondolat leegyszerűsítve az, hogy ha negatív, kritikus, lehúzó emberekkel veszed magad körül, akik mindig csak a veszélyeket, kockázatokat, eltántorító dolgokat látják meg mindenben, inkább biztonsági játékra, a már elért dolgok megőrzésére, kockázatok elkerülésére késztetnek, akkor ők nagyobb eséllyel lehúzni fognak és hozzájárulnak, hogy megrekedj a továbbfejlődés helyett.

Ha inspiráló, példaértékű, pozitívan ható emberekkel veszed magad körül, akik a lehetőségeket látják meg a dolgokban és bátorítanak, hogy merj cselekedni, akkor ők támogatni, ösztönözni fognak, hogy eredményesebb legyél.

Az egyik legnagyobb gond ezzel az elmélettel, hogy ha neked eleve komolyabb gondjaid vannak a közegeddel és úgy érzed, hogy visszahúznak, akkor lecserélheted őket, de valószínűleg az ő mentalitásuk már megfertőzött téged. A lecserélésükkel viszont pont te leszel a lehúzó erő egy másik közösségben, ezért ők leginkább téged akarnak majd másra lecserélni, hogy ők még sikeresebbek lehessenek. Na meg eleve elég felszínes és kihasználás jellegű az emberi kapcsolatokat aszerint lecserélgetni, hogy a vagyoni, karrier és egyéb céljainkat mennyire szolgálják egyes emberek.

Viszont lehet ezt a képet némileg árnyalni, mert nem feltétlenül kell a korábbi, kevésbé ösztönző kapcsolatokat teljesen kivágni az életedből (bár a nagyon kártékony, kimondottan ártó emberekkel lehet, hogy érdemes akár ezt is megtenni), inkább csak arról van szó, hogy a hangsúlyokat eltolod a különféle kapcsolatok közt. Ha eleve csak 5 emberrel van kapcsolatod, akkor ez kevésbé kivitelezhető, de általában az embernek azért van 10-20-30 aktívabb emberi kapcsolata munkahelyen kollégák, ismeretségi körben barátok, rokonok, szomszédok, volt és jelenlegi iskolatársak, egyéb társaságok között. Ezekben lehet értelme a hangsúlyok eltolásával változtatni, hogy a kevésbé inspiráló, esetleg jobban hátráltató emberekkel kevesebbet beszélgess a karrier terveidről, üzleti céljaidról, mert ezekre hátrányosabbak. Velük inkább a könyv, film élményekről, meg a rokon gyerek élményeiről és egyéb semlegesebb dolgokról beszélgess. Míg a karrier és üzleti tervekkel kapcsolatban inkább olyanok gondolataiból inspirálódj, akiknek az eredményei, sikerei, gondolkodásmódja, képzettsége jobban megalapozza, hogy ezekben hallgass rájuk és kevésbé érdekelhet, hogy szerintük milyen ajándékot kéne venni egy gyereknek.

Persze minden külső hatás is máshogyan hathat mindenkire. Van, akit jobban befolyásol akár egy kósza megjegyzés is, amit akár nem is úgy gondoltak, de neked mégis becsípődik, nagyon eltalál. Másnak meg bármennyi lehúzó dolgot mondhatnak, lepereg róla és fafejűen követi a saját sikerközpontú szemléletét - és az is könnyen lehet, hogy akár a vesztébe fut vele, ha közben kihagyja a valós kockázatok felmérését, illetve nem készül fel megfelelően azok tényleges megoldására.

Mert önmagában a hit, remény és akaraterő csak lendületet ad. Megfelelő ész, tervezés és szakmai felkészültség nélkül ugyanúgy kudarcba fulladhat bármilyen eltökélt terv, mint akkor, ha nagyon alaposan tervezik, csak nem mernek belevágni.

Persze az is nagyon sokat számíthat, hogy ki mond valamit és neked milyen a viszonyod vele. Általában a szülők rokonok, véleménye sokkal jobban hat ránk, mert a legtöbben abban nőttünk fel, hogy ők a meghatározó kapcsolataink az életben. Ugyanakkor pont emiatt az ő szavaik akár sokkal veszélyesebbek is lehetnek ránk, mert érzékenyebbek vagyunk rájuk. Ráadásul csak azért, mert ő az anyád/testvéred, még egyáltalán nem biztos, hogy a karrier, pénzügyek, siker, egészség, vagy bármilyen más témában valóban számít a véleménye. A legtöbb ember azokat a társadalmi, világnézeti, probléma megoldási, pénzügyi és egyéb szemléleteket szokta átvenni, ami a családjában körülveszi. Azok a normák, azt fogadja el követendő példának. De nagyon sok szülő minimum elavult, nagyon hiányos, vagy akár teljesen téves ismeretekkel rendelkezik egy csomó mindenről. Aki abban nőtt fel, hogy egész életedben egy munkahelyen KELL dolgoznod, ne válts céget, ne kockáztasd a mostani állásod, stb. Vajon mennyire képes megalapozott tanácsokat adni egy teljesen máshogyan működő gazdasági környezet egésze más cégkultúrái közötti érvényesülésben, vagy pláne egy vállalkozás működtetésével kapcsolatban? Biztos, hogy van az ő véleményének olyan súlya, mint azoknak, akik a számodra releváns körülményeket sokkal nagyobb mélységben ismerik, tapasztaltabbak?

Legfontosabb a helyes arányokat megtalálni, hogy csináld is, ne rettenj el a kockázatoktól, de érdemben kezelni is megtanuld őket, hogy a sikereidet ne tudják aláásni. Érdemes az ehhez lehető legjobban illő szellemiségű környezetet megkeresni.

A "nárci agressziv any" és az "irígy önző tesó" elég negatív, lehúzó tényezőknek tűnnek. Nem biztos, hogy minden kapcsolatot kell/szabad megszakítani velük, hiszen mégis csak a családod, akik minden hibájuk ellenére valószínűleg szeretnek téged.

De az nagyon fontos lehet, hogy megtanuld minél jobban és a helyén kezelni őket és a véleményeiket. Elérni, hogy a lehető legkevesebb negatív hatást tudják rád gyakorolni.

Pl. mit és hogyan mondasz el nekik, mennyire részletesen avatod be őket a számodra igazán fontos dolgokba, mennyire hagyod, hogy a véleményük befolyásolja, hogyan gondolkodsz, stb.

A "példakép főnökasszony" már sokkal inkább felfelé húzHATja az egyenleted. Viszont, ha csak a főnök "hallgat rád" (te írtad ezt, amit nem írtál, arról kevesebbet tudunk), akkor egyáltalán nem biztos, hogy ő kellően sokat hat rád, ez akár azt is jelentheti, hogy csak hagyja, hogy te irányítsd akár őt is, ami adhat szabadságot neked, de egyáltalán nem biztos, hogy fejlődsz is általa, vagy van mit átvenned, eltanulnod belőle. Lehet, hogy csak arról szól, hogy mindent rád hagy, ezért te élvezed, hogy nincs ellenállás, miközben fejlődés sem. Ez persze csak spekuláció 1-2 szavadba belekapaszkodva, hogy elgondolkodtassalak.

A "jófej pasi haver" fene tudja, hogy mennyire meghatározó az életed, szemléletmódod és pláne üzleti, karrier döntéseid szempontjából. Mivel csak arról írtál, hogy ő mennyire népszerű és mennyire szeret téged, egyáltalán nem lehet érdemi véleményt mondani róla, hogy vajon miben és főleg milyen irányba befolyásolhat téged - vagy van-e bármilyen hatással.

A "gyerekrokon" biztos sok kellemes percet szerez, de hogy képes-e, mennyire és főleg milyen irányba befolyásol, az igencsak bizonytalan. Illetve itt is felvetődik a kérdés, hogy vajon egy még kialakulatlan személyiségű, valós szakmai, karrier és élettapasztalatok nélküli gyerek akár legőszintébb véleménye ténylegesen számít-e üzleti, munkahelyi, gazdasági döntésekben?

Nem akarom a gyereket lebecsülni, lehetnek nagyon releváns filozofikus, elgondolkodtató kérdései, tiszta szívű, őszinte meglátásai és akár még bámulatos tisztán látásra és őszinteségre is képesek gyerekek. De azért ezek sok esetben sokkal inkább érzelmekből, mint tudásból táplálkoznak és sokkal inkább véletlenszerűen hasznosak, mint sem valós élettapasztalatok által alátámasztott, kellően megalapozott döntések.

Ez a felsorolásod különösen megerősítette, ami a kérdésed többi részét olvasva is átjött: neked szerintem fókuszálási problémád van. Nem tudod eldönteni, hogy az életedben ki mennyire meghatározó, kinek a véleményére mennyit adj, kik tudnak leginkább olyan irányban húzni, amiben leginkább fejlődni szeretnél.

Ezt erősíti az is, hogy a sok féle összeolvasott dologból nem tudod kirakni, hogy mire hogyan figyelj. Szerintem túl sok mindent akarsz egyszerre megváltoztatni. Próbálj egyszerre egy dologra összpontosítani, ami legfontosabb, legnagyobb változást hozhatja, legkritikusabb problémának tűnik, vagy csak legkönnyebben kivitelezhető.

Legyen ez mondjuk a testtartás, csak mert én ezt választottam ki, ha már írtad egyikként. Egy darabig figyelj oda, hogy milyen a testtartásod és tekintsd ezt a legfontosabb szempontnak. De erre sem kell állandóan figyelned, csak vedd figyelembe, hogyan kéne. Időnként ellenőrizd, hogy jó-e, ha nem, akkor korrigálj, aztán csináld tovább a dolgokat, egy idő után újra ellenőrizd, korrigálj, csináld tovább. Ha kellően hosszú ideig csinálod, akkor egy idő után tudatosul, megszokássá válik, nem igényel különösebb odafigyelést.

A többi felsorolt dologra is ugyanez igaz, hogy nem kell feltétlenül mindig mindenben megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Pláne nem kell mindent egyszerre kijavítani, hogy mindenben tökéletes legyél. Ezzel csak egy rakás megfelelési kényszert és helyzetbe kódolt kudarc élményt fogsz magadra rántani.

Válassz ki egy fejlődési területet, amivel foglalkozni szeretnél, kezdj el azon dolgozni, korrigáld a hibáidat, vedd fel szokásként a helyes(ebb?) viselkedésmódot. Próbáld minél tovább megtartani, eleinte rendszeresebben, aztán egyre ritkában, de időről-időre ellenőrizni, hogy megfelelően megy. Kellően hosszú ideig csinálva egy idő után szokássá válik és egyre kevesebb alkalommal fogsz eltérni tőle, magától is úgy csinálod.

Ha ez meg van, lehet egy következőt keresni, amin épp javítani próbálsz, de közben még időről-időre ránézel, hogy az előzővel hogyan haladsz.

A sikerek felé vezető úton legalább olyan fontos lehet a rész sikerek felismerése és elfogadása, elismerése, megünneplése is, mint maga az elérésük. Fontos, hogy a kis eredményeket is értékeld. Sőt sokkal jobban mehet a sikerek felé vezető fejlődés, ha már eleve nem csak a fő célokat tűzöd ki, hanem részsikereket tűzöl ki célként, amiket sokkal könnyebben el tudsz érni.

Pl. Letenni egy nyelvvizsgát akár elérhetetlen összetettségű célnak is bizonyulhat, amit akár évekig kerülgethetsz a tennivaló listáidon. Viszont, ha felbontod rész feladatokra, hogy mi mindent is kell tenned azért, hogy 1-2 év múlva kihúzhasd a listádról, hogy meg van a nyelvvizsga is, akkor minden egyes rész eleme önálló feladatként leírható és akár napi 5 oldalt elolvasni, vagy 3 feladatot megcsinálni tételenként kihúzható a listádról és mindegyik ilyennel egy-egy lépéssel közelebb kerülsz a végcélodhoz. Ugyanígy az is fontos, hogy kellő elismeréssel kezeld ezeknek a rész feladatoknak az elvégzését.

"gyujtéssel nem haladtam eddig sehova" - "vészesetekben elfolyik" - "többet keresek már ugyan épul a karrier" - "csak az árak is feljebb kúsztak ugyanugy hónaprol honapra élek több bérből is mint korábban"

Itt az egy nagyon komoly megközelítés beli különbség, hogy semminek nevezed, miközben azért te is elismered, hogy azért mégis csak jutottál valamire, csak az ma még mindig kevésnek bizonyul.

Pedig nem árt helyén és értékén kezelni ezeket a dolgokat - magad számára nem árt számszerűsíteni is, hogy mennyit tudtál összespórolni, mennyi idő alatt élted fel és mennyiről mekkorára nőtt költségek mellett mennyi idő alatt élted fel.

Lehet hogy a végeredményt nem sokban befolyásolja, sőt akár még fájóbb is lehet, hogy mennyivel több pénz megy most el kevésbé látszó dolgokra. De akkor is nagyon nem mindegy, hogy azt mondod, semmire nem mentél, vagy ha figyelembe veszed, hogy őrült sokat haladtál ahhoz képest, ahonnan elindultál.

Sajnos a vészhelyzetek és az infláció nehezen leküzdhető külső tényezők, amik mindenki mást is ugyanúgy sújtanak Magyarországon. Mindenkinek sokszorosára nőttek az árak. Nem nagyon lehet vele mást kezdeni, mint keresni, hogy hol mennyit tudsz a kiadásokból faragni és a bevételeket hogyan, mennyivel tudnád növelni. Viszont mivel ez egy jó és fontos érv, próbálj meg ügyesen érvelve fizetés emelést kérni, vagy olyan munkahelyet keresni, ahol nagyobb mozgástered van a bértárgyalásnál.

Az meg már egy sokkal objektívebb és részletesebb kimutatást igényelne, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy vajon ebből a felélt tartalékból mennyi az indokolt, elkerülhetetlen kiadás és mennyi lehet belőle lefaragható, megspórolható. Nem akarlak semmivel megvádolni, hiszen semmit nem tudok rólad azon kívül, amit te magad írtál. De nagyon sok esetben az átgondolt, költekezéssel sok költséget meg lehet takarítani.

Pl. egy vészhelyzetben munka nélkül tényleg szükség van-e Netflixre, tényleg megengedheted-e magadnak, hogy annyit nézd, amennyit nézted, vagy a napi 1-2 óra állás keresés helyett akár egy 8-12 órás munkanapot álláskereséssel kitöltve eredményesebben és gyorsabban találnál állást.

Ismerek egyenesen olyan elméleteket is, hogy vészhelyzet jóformán nem létezik, mert az élet minden költsége kellően jól előre megsaccolható. Pontosan nem, de viszonylag jól belőhető, hogy kb. milyen életkorban szoktak általában házasodni az emberek, kb. mikor jön az első gyerek, az a gyerek kb. hány évesen megy általános, majd középiskolába, egyetemre. Kb. mennyi idő után kell javíttatni, cserélni egy hűtőt, milyen gyakran fordul elő egy csőtörés, beázás, milyen gyakran kell rutin szervizre vinni egy autót és kb. milyen gyakran mekkora értékű komolyabb javítást igényel, stb. Egyikről sem tudod pontosan, hogy mikor fognak bekövetkezni, de mindegyikről viszonylag tervezhető, hogy mennyi idő múlva esedékes, hogy be fog következni. Lehet szerencséd, hogy később következik, be talán teljesen meg is úszhatod némelyik kiadást, de ha felkészülsz rá, hogy jönni fog és időben elkezdesz mindegyikre külön-külön félretenni, akkor lényegesen nagyobb eséllyel tudod zökkenőmentesen kezelni a bekövetkezésüket, mint akkor, ha nem számoltál vele, hogy jönni fognak és meglepődsz, hogy mégis bekövetkeznek.

Az, hogy az állását elveszíti az ember sajnos előfordul. Bizonytalan gazdasági helyzetekben, mint egy gazdasági válság, a covid, egy újabb recesszió, ezek esélye megnövekszik. Sajnos mindenkinek érdemes felkészülnie rá, hogy ez be fog következni és úgy költekeznie, hogy egyrészt tudjon tartalékot képezni, amiből át tudja vészelni, másrészt minél inkább úgy belőni a költekezési szintjét, hogy a tartalékaiból minél inkább fenn tudja tartani azt.

Igen, ezt leírni, meg okoskodni róla sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban megvalósítani. Sajnos ettől még a számok makacs dolgok.