Mi a véleményed az adakozásról? Te adsz pénzt a rászorulóknak?

Világéletemben sajnáltam a szegény embereket, legszívesebben mindegyikhez odamennék, és egy húszezrest nyomnék a zsebükbe, míg elfogy az összes pénzem. Mindeközben pedig az van mégis bennem, hogy ez hosszú távon sehova nem vezet. Az adakozás néhány nap múlva már kámforrá válik, és kezdődik elölről a nélkülözés. Aki szegény, annak az életkörülményeit kellene gyökeresen megváltoztatni, hogy önfenntartóvá váljon, és nem egy nagybevásárlást tartani, amit 1 hétig élvezni tud.

Egy barátom azt vallja, hogy ő is megdolgozik a pénzért, amiből nem fog ingyenélőket támogatni. Mert igen, találkoztam olyannal is, akinek csak most, mindaddig van szüksége némi apróra, míg "épp munkát keres", majd másfél hónap múlva, mikor újból találkoztunk a bolt előtt, "még mindig" éppen munkát keresett. Aki akar, az talál munkát, fejleszti magát, és előre lépked a munkahelyen. Mit gondoltok, tényleg ennyire nehéz kitörni?

Az ilyen adományokkal, alapítványok támogatásával szerintem csak pont azt érjük el, hogy ennek sosem lesz vége. Nem a mi dolgunk sem ez, sem az, hogy az adó 1%-ával támogassuk a korházakat, mert különben kötszerre sem futja. De persze, míg életben tartjuk ezt a támogatási modellt, addig abszolút ne várjunk előrelépést.

Egy ismerősöm Dániában él, és mesélte, hogy ott az állam egyszerűen nem hagyja az embereket utcára kerülni. Náluk nincsen hajléktalanság, kapnak állami támogatást mindaddig, míg talpra nem tudnak állni. Tudom, hogy egy gazdagabb, fejlettebb ország, nem erről van szó. Szimplán elszomorít, ami nálunk folyik. Egymást támogatjuk az egyébként is kevés fizetésünkből, hogy ne haljunk éhen.