Aki (varosi) remetekent el kozuletek, meselne errol egy kicsit?

Erősen szubjektív, hogy ki, kire, ill. miért tekint(het) remeteként.

Ez onnan kezdődik, hogy valaki valamiért nem jár buliba és ott végződik, hogy ez a valaki karmokat növeszt és elfelejt beszélni.

Nem érzem magam remetének csak azért, mert elegem van az erőszakos világból, emberekből, mindent átszövő reklámokból és köztörvényes szélhámosságból, amelybe minden eszközzel bele próbálnak kényszeríteni, hogy éljek.

Ez már az interneten elkezdődik, amikor elolvasnál valamit és felszólít minden második weboldal, hogy "Kattints!" -Nem kattintok, - mert ha idegenek felszólítására kattintanék, akkor végérvényesen kiadnám a kezemből már csak a látszatát is annak, hogy a saját életemet élem.

Van nekem a munkahelyemen olyan ember, aki vezényeljen, - nem fogom elviselni, hogy bármerre megyek, mások próbáljanak meg vezényelni nekem.

Döntsd el te, hogy ettől "remete" vagyok-e vagy sem!

Az én életem sem az a 100%-os remeeteség, csak megközelíti:

Egyedül élek, csak dolgozni-ügyet intézni-, bevásárolni járok-kelek a városban. Barátaim nincsenek, a munkatársaimmal nem beszélgetek, csak max. munka témát. Tehát egyfajta minimál életet élek.

Mit értesz városi remete alatt?

Egyedül lakom, a munkám hibrid (kb 70% home office), a bevásárlást rendelem, a hobbijaim (pl a sport) egyedüliek.

Nyilván olykor kimozdulok, vannak barátaim, a családom kb az apum, de alapvetően igénylem az egyedüllétet és nem bírom a pörgést.

Egyébként a nagyvárost se (én budapesti vagyok).

Egész nap be vagyunk zárva a 4 fal közé, szinte semmi természet nem vesz körül és mindenhol irgalmatlan tömeg vadidegen emberekből. Szerintem ezek közül egyik se az, amire való, amire született az ember.

Eléggé remete vagyok, vagy mire gondoltál?😆