Hogyan éljek külföldön egyedül hogy ne legyek áldozat tipus?

Mindig az van mikor kimentem külföldre hogy ha épp nem jött össze 2 munka között valami, mindig mások segitenek, mindig ilyen alapon vannak kapcsolatrendszereim kint, mert ott sem rokonom sem családom szülők vagy barátom senki nincs, igy mindig ismerkedem idegenekkel, és egy árva szinten vagyok valójában egyedül.

Pl.kimegyek dolgozni aztán nem jön ossze, keresni kell másikat es közte hol élek akkor,nvagy hogy fizetem ki az albit?

Meg ezen kívül is lehet bármi pl amikor hó végén rosszul állok kajára sincs, vagy bejárni sincs lé a munkahelyre.

Vagy ha ezek nem is, de ha lelki bánatom van magányos vagyok is, szükségem van valaki(k)re, meg esetleg eljárni is valahova valakikkel.

Ha kapcsolatom lesz mindig én vagyok akinek fontosabb a másik, kötödik, a barátomon túl azok haverjaihoz családjához is, hogy végre tartozom valakihez valakikhez és nem elveszettként kell élnem. Es vannak akik bajban segítenek.

Kb úgy nézek ki külföldön, mint vmi mérgezett egér, aki kötödik szalad fűhöz fához, én várom már szinte pánikban ha valakinek írok mikor ír vissza.

Olyan is volt, hogy egyik munkahelyről átmentem másikra de az nem jött be, igy visszamentem az előző helyre, de addig pár napot lennem kellett valahol es a a barátommal akkor volt mosolyszünet is, így egy ismerősöm fogadott csak, különben tényleg nem tudom akkor hol aludtam volna mig kezdhetem a másik munkát (ahol szállás is van) A barátom meg kb 3 nap múlva jelentkezett csak.

Mindig én vagyok a függő szerencsétlen áldozat.

Most itthon vagyok diplomával napi 8ban alig élek meg. Elegem van ebből. Normális albérletem sincs,,csak egy olcsó, rossz környéken, ahol nem tudok élni. Boldogtalan vagyok. Es anyagilag sem haladok itthon.

Vissza a akarok menni, de nem akarok áldozat gyenge menekülős aggódós lenni, de ott kint tenyleg senkim sincs, csak ilyen ismik, akikre talán pár napokra számithatnék, de az is kérdéses.