Hogyan éljek külföldön egyedül hogy ne legyek áldozat tipus?
Mindig az van mikor kimentem külföldre hogy ha épp nem jött össze 2 munka között valami, mindig mások segitenek, mindig ilyen alapon vannak kapcsolatrendszereim kint, mert ott sem rokonom sem családom szülők vagy barátom senki nincs, igy mindig ismerkedem idegenekkel, és egy árva szinten vagyok valójában egyedül.
Pl.kimegyek dolgozni aztán nem jön ossze, keresni kell másikat es közte hol élek akkor,nvagy hogy fizetem ki az albit?
Meg ezen kívül is lehet bármi pl amikor hó végén rosszul állok kajára sincs, vagy bejárni sincs lé a munkahelyre.
Vagy ha ezek nem is, de ha lelki bánatom van magányos vagyok is, szükségem van valaki(k)re, meg esetleg eljárni is valahova valakikkel.
Ha kapcsolatom lesz mindig én vagyok akinek fontosabb a másik, kötödik, a barátomon túl azok haverjaihoz családjához is, hogy végre tartozom valakihez valakikhez és nem elveszettként kell élnem. Es vannak akik bajban segítenek.
Kb úgy nézek ki külföldön, mint vmi mérgezett egér, aki kötödik szalad fűhöz fához, én várom már szinte pánikban ha valakinek írok mikor ír vissza.
Olyan is volt, hogy egyik munkahelyről átmentem másikra de az nem jött be, igy visszamentem az előző helyre, de addig pár napot lennem kellett valahol es a a barátommal akkor volt mosolyszünet is, így egy ismerősöm fogadott csak, különben tényleg nem tudom akkor hol aludtam volna mig kezdhetem a másik munkát (ahol szállás is van) A barátom meg kb 3 nap múlva jelentkezett csak.
Mindig én vagyok a függő szerencsétlen áldozat.
Most itthon vagyok diplomával napi 8ban alig élek meg. Elegem van ebből. Normális albérletem sincs,,csak egy olcsó, rossz környéken, ahol nem tudok élni. Boldogtalan vagyok. Es anyagilag sem haladok itthon.
Vissza a akarok menni, de nem akarok áldozat gyenge menekülős aggódós lenni, de ott kint tenyleg senkim sincs, csak ilyen ismik, akikre talán pár napokra számithatnék, de az is kérdéses.
Legutobb már így csináltam hogy több céggel beszéltem le a munkát. Kimentem az egyikhez dolgozni ha baj volt belőle átmentem a másikra. Illetve olyan is volt hogy leadtam minden hotelben önéletrajzot is lakhelyet oersze azt irtam ami mellettük van, igy addig is tudtam isminél.lenni és kezdhettem dolgozni(szállás később lett elintezve addig bejárós voltam) A munkahelyváltások közti levő pár nap az, ami kegyetlen szokott lenni. Az elején.
Mert ha van már tartalék szép lassan az ugy oké de ahhoz sem kicsi tartalék kell. A panziók azok lenulláznanak pillanatok alatt.
A kezdet ami nehéz szokott lenni csak.mert később ha baj van még munkanélkülit is kapnék kint atvészelni.
Annyira bánom hogy hazajöttem es éveket csesztem el. Olyan naiv voltam hogy itthon milyen szép lesz egy bejelentett munkahely aztán lesz barátom család és nem rohangálok mint a mérgezett eger.
Ehelyett amit keresek megy a lakbérre,(a fizetés/albérlet arány az nekem egy érvágás), a barátaim exek már, semmire nem voltak jók, jövőépítés szempontból csak élni lazulni voltak jók, meg lelkileg jelentettek sokat. Másképp semmit.
10 bocs de pont nem én vagyok az életképtelen. Ez olyan ha kidobnálak minden nelkul telo es penz nelkul kulfoldon egy ponton kivancsi lennék te mit tudnal felmutatni.
Egyből kunyerálni mennél a pályaudvarra hazautazáshoz.
Ne te irkálj ide.
Vegyél fel itthon 1-3 millió személyi kölcsönt - amit aztán a külföldi béredből törlesztesz - és megoldva az indulás + a tartalék.
Eszembe nem jutna még Piripócsra sem elindulni pénz nélkül, nem hogy külföldre.
Eleite ugy dolgoztam hogy szállás és napi kifizetéses helyeken (vendéglátás rengeteg borravalóval).
De sok helyen adnak fizetési előleget is. Teljesen más mint Magyarország!
A külföldi banknak 3 hónapos munkaviszony se kellett csak 1 havi és már másnap utalták is a szemelyi kölcsönt amit vonogattattam velük részletekben a munkabérből.
Itthon meg x jövedelem határ kell a hitelhez y hónap munkaviszony.
Ott meg mentek ezek azonnal.
Nekem nem az a bajom hogy életképtelen lennék, hanem a kapcsolatrendszeret úgy építem hogy pánikban, mert szükségem van arra ha bármi baj lenne legyen kit felhívni, szükségem van arra hogy valakinek esetleg elsírjam magam, meg arra hogy legyenek körülöttem tartozzak valakihez.
Amikből adódik hogy gyakorta lerágom a körmöm is hogy mikor ir vissza mikor veszi fel mikor hiv hol van, aztan ah megmentés, haverja felvette, másik ismim visszahív, és ez a folyamatos pánik. Én kötődöm erősen, mások meg nagy lazán "wc-n ülve" hali hogy vagy?
7 évig éltem külföldön, mindig megoldottam mindent, segítség nélkül. Hazaköltöztem tavaly.
Többet keresek, jóval kevesebb munkával, mint kint a nagy Németországban.
Ja és diplomám sincs, szakmám sincs.
Bocsi, de aki nem talál magának a saját országában jól fizető munkát, az életképtelen.
Én annó kalandvágyból mentem ki, de mindig, minden helyzetben volt annyi pénzem, hogyha bármi történik is 3 hónapra elengendő pénzem mindig volt albérletre, kajára, közlekedésre. Havi 900-1000€val számoltam és 3000€ mindig volt a számlámon, hogyha beüt a sz@r. Ez most is így van, csak itthon ezt kitoltam 6 hónapra.
26/N
Kérdező, én nem gondolom, hogy életképtelen lennél. De valami megsem kerek, mert mankó nélkül nem tudsz létezni, bepánikolsz, ha nincs minden eshetőségre hátországod. Tudom. sovány vigasz, de el tudod képzelni, hogy hány ember él úgy, hogy semmiben nem támaszkodhat senkire, csak saját magára? Valamilyen módon ezt kellene megtanulnod. Az írásodból az látszik, hogy megtervezed ugyan a következő lépést, de csak akkor mersz élni vele, ha magad körül tudhatsz olyanokat, akik kihúznak a csávából baj esetén. Az élet azonban többnyire nem ilyen. Igen, vegyél fel kölcsönt, ha nem tudsz félretenni és alapozd meg a biztonságodat belőle külföldön. Neked van már tapasztalatod a különféle munkaadókkal kapcsolatban. Kb. tudod, hogy mire számíthatsz, tehát úgy válassz munkát, hogy az hosszabb időre megfeleljen.
Amúgy meg az egyik legrosszabb dolog a világon mások könyörületétől függni.
De most is vannak ötleteim hogyan induljak neki igen apránként biztos megy ill menni fog.
Csak nem tudok valahogy a pénzben jobban megbízni mint az emberekben.
Nezzük pl azt amikor eljöttem az egyik munkahelyről és mentem a másikra. A köztes időben nekem el kellett intéznem a vállalkozoit mert azt megszüntettem, így a könyvelőm is hülyének nézett:D hogy egyszer azért megyek hogy szüntessük meg intézzük el a bevallásom, ma meg hogy nyissunk újat :D
(Valahol nem alkalmazottként foglalkoztatnak hanem vállalkozóival hogy en fizetem magam után az adót, de ott 5 évente is elég bevallani)
És a köztes időkben nem volt elérhető a barátom és voltam az ismerősömnél.
Es mindezt úgy hogy az előző helyen felszálltam a vonatra hogy megyek vissza. Vissza de nem tudom hol fogok aludni. A vonaton kellett gyorsan lezavarnom a körtelefonokat hogy este 8 kor en a melohely mellett hol fogok aludni mig papirokat intezek.
Na ismerősöm meg már várt is szeretettel teljesen ingyen.
Teljesen más az egész amikor számíthatsz valakire aki vár hív szívesen fogad, meg az hogy 2 órán belul intezd el a pénzeddel vonaton ülve, hol alszol 1 hétig minimum.
Az az ismerősöm mikor itthonról felhívtam évek múlva elsírta magát hogy nem is gondolta hogy hallani fogja még a hangom valaha az életben. Teljesen más lelkileg is az egész. Ha egy panziót hívnék vissza meg, hallo miben segíthetek. Ja igen megvan maga az aki a 13-asban volt, igen van szabad szobank visszhall.
Igazából lelkileg mentem tönkre "csak". Nem bírtam már az állandó rohanást, pánikot, másoktól való esetleges függést, meg azt is, hogy nem egyszer próbáltak velem kikezdeni is, mivel úgysem tudnék mit tenni alapon(pl munkaerőközvetítő), itthon semmi ilyen nincs.
Egy munkahely, vannak rokonok, ha egy pasi kisétálna az ajtón simán ráadom a kabátot is, teljesen más.
Viszont anyagilag öngyilkosság volt hazajönni nekem.
És ha visszamegyek én még egyszer ezt nem akarom, hogy pánikoljak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!