Kiröhögtek Szlovákiában, talán azért, mert magyar vagyok?

Szlovákiában voltam egy pizzériában, ahová régóta kijárunk, de mindig én rendelek. Eddig mindig volt magyarul beszélő is köztük, most nem. Próbáltam puhatolózni, hogy értik-e a magyart, de intettek, hogy nem. Átváltottam angolra, amiről tudom, hogy nem a legjobb az angolom. Nem is ez volt a probléma, bár ezt még nyugodtan ki is röhöghették volna, nem sértődöm meg, mert sokszor én is magamat.

A gond ott kezdődött, amikor ők erőltették a szlovákot, én meg ugye a magyart (mindenki azt, amit ugyebár tud), de amikor ők szlovákul mondtak+mutattak valamit, s én magyarul válaszoltam, feltűnt, hogy ők ezt valójában értik!

Ha valamit megértesz, nem tudod 100 %-ig letagadni, hacsak nem vagy jó színész, így ők se tudták. De erre mondom azt, hogy innentől erőltették a szlovákot, mert nem voltak hajlandók még azt sem bevallani, hogy amit mondok, azt ők értik.

Továbbra is ÉRTETLEN fejjel tettek fel kérdéseket, már egyre többet, de minek, ha tudták, hogy úgysem értem.

Meguntam a kínlódást, rámutattam az első valamire, azt kihozták, felmutattam a kártyát, fizettem, és elhúztam a csíkot.

Kifelé még alig csuktam be az ajtót magam után, máris nagy röhögés tört ki, miközben rám mutogattak. Tudjátok, az, amit minden nyelven megérzel, ha rólad beszélnek. Ráadásul más nem is volt akkor az étteremben.

Kifelé az udvaron még a körbeüvegezett ablakokon át is engem követtek a szemükkel, és folyamatosan, hangosan röhögtek. Nem is palástolva, hogy kiröhögnek. Csak azt nem értem, miért.