Akik ilyen mentalitással rendelkeznek hogy is gondolják ezt?

Én is sokat játszottam. Amikor összejöttem a férjemmel és láttam, hogy ő mi mindent csinál helyette és azt mennyire élvezi, akkor jöttem rá, hogy tök sokat vesztettem.

A másik irányból viszont, nekem nem volt lehetőségem annyi programra, mint neki. Az ő apukája egy csomó élményt adott nekik pl. állatok, kajakozás, síelés, kirándulás, amire az én szüleimnek nem volt idejük, mert apum igazgató volt és folyton túlórázott. Így a takarítás/szobában kuksolás/olvasás/teraszon kuksolás helyett az internetezés és játék nem volt egy annyira rossz alternatíva.

36 eves vagyok en kb 12 eves korom ota jatszom sajat pcmen akkor meg hajnalokig. Szintugy voltak megszakitasok huszonevesen tobbet buliztam aztan akkor kevesebbet jatszottam. Aztan mikor stabil parkapcsolatom lett meloztunk aztan megint sokat jatszottam mert akkor ahhoz volt kedvem. Van egy 3 evesem es megint sokat jatszom ejszaka mert ez esik jol. Az en gyerekem is majd jatszhat amennyit akar kiveve hogy ejszaka megfogom hatarozni hogy meddig. En azt vettem eszre hogy a munkahelyemen a reakcio idom/szervezo kezsegem/csapatmunkaban valo reszvetelem jobb mint a korombeli noknek. Illetve kitartobb vagyok ha el kell erni valamit. Plusz nem ragaszkodok foggal korommel az IRL programokhoz mert nekem a jatek a megszokott tarsasaggal is mar egy program. Szoval a szocialis eletem igy ki van pipalva. De Az teny hogy en mindig a multiplayer jatekokat reszesitettem elonyben szoval ezeknek az elonyeit tudom hasznositani az eletben/munkaban. Egy magaba fordulos single player lehet mast hoz magaval. Nekem egyertelmuen "frissen" tartja az agyam. A kicsikem meg mar masfel eves kora ota mobiljatekozik (nem

Naponta es nem is keri magatol pedig 3 eves mar) olyan logikai dolgokat megcsinalt a neki valo jatekban hogy csak neztem ez hogy lehetseges? Egyszoval en nem ellenzem es nem is fogom. Oszinten? Eletem legjobb elmenyei jatekokhoz kothetoek 😂