Más is van úgy, hogy nem vágyik egyáltalán semmire?

Nem vágyom semmire az életben.

Gyerekkoromban még igen, mikor kb 10 körül lehettem, csak aztán elkezdtem álmodozni, képzelegni arról hogy pl nagy házban lakom, van jogosítványom, kocsim, sikeres vagyok a hobbimban, viszont annyira elteltem ezekkel a képzelgésekkel, hogy már nem vágyom rájuk.

Elképzeltem, hogy sok kutyám van, hogy rengeteg állatot mentek és egész nap velük vagyok egy nagy kertben, de már unalmasnak tartom mindezt.

Konkrétan úgy tekintek minden vágyamra, mintha már megtörténtek volna, teljesen kiéltem ezeket az örömöket. Már nem zavar, hogy nem szeretnek az emberek, vagy hogy nincs pénzem, vagy hogy nem lettem sikeres, mert annyit álmodoztam minderről, hogy rájuk untam.