Most, hogy ilyen drága lett minden, hogyan vesztek meg nagyobb dolgot, amit már esetleg évek óta tervezgettek?

Én 24 évesen, teljesen őszintén megmondom, hogy hiába keresek átlag felett, abszolút nem tervezek előre házvásárlás fronton pl.

Nagy társadalmi nyomás ide vagy oda, nekem semmi kedvem nélkülözni évtizedekig, hogy aztán 50 évesen az enyém legyen valami, amit aztán lehet, hogy nem is élvezek màr.

Előbb vagy utóbb szerintem be kell majd látni (habár az még nem most van), ha így folytatódnak a dolgok, hogy igenis érdemesebb lesz a jelenre és a közeli jövőre koncentrálni. Persze ezt nem úgy értem, hogy napról napra éljen mindenki.

Alapvetően “frusztrál, bár ez kicsit erős kifejezés, hogy bemegyek a boltba, és a semmire elmegy az egy napi keresetem harmada… de mivel nem nagyon tudok ellene tenni (persze azon kívül, hogy mèg többet keresek), így elfogadom és egy olyan életet élek, amiben nem nélkülözök, de nem is költekezek eszetlenül.

Igazából minél inkább nehezedik a “jàték”, igyekszem annál okosabban játszani.

Én nagyobb lakást szeretnék, arra nincs annyira nagy hatással. Ha mennek fel az árak, akkor a sajátom ára is megy fel. Ha lejjebb mennek, akkor az is követi, de az a kb 10M különbözet, amivel kategóriát tudok váltani, nem akkora pénz azért. Pár év alatt félre lehet tenni.

Autót sosem akartam igazán, de úgy, hogy méregdrága fenntartani, kicsit megkönnyebbültem, hogy lekerült a listámról.

#7

Mert nem való mindenki mérnöknek, IT-snak, de még egy “egyszerű” burkolónak se.

Mindenki többet akar keresni, de van aki a saját limitációi miatt nem képes rá.

#9

Pedig “sajnos” az emberi lét, az emberi test ennél sokkal összetettebb.