Nem zavar, hogy ennyire meg kell felelni a társadalomnak?

Engem zavar, de semmit nem csinálok ellene, csak vagyok. Mivel semmilyen tekintetben nem felelek meg az aktuális elvárásoknak és divat trendeknek.

Gázul nézek ki, nem vagyok trendi. Pénzem, drága dolgaim nincsenek. Ami az emberek nagy részét érdekli, az engem nem érdekel, ami viszont engem érdekel, az meg mások számára érdektelen.

Rossz a kérdés, nem illeszkedik a leíráshoz.

Ami téged zavar az nem az, hogy meg kell felelni más embereknek, hiszen nem kell megfelelni.

Téged azok zavarnak, akik belepofáznak más dolgába. Azaz a bunkók.

Ennek semmi köze a megfeleléshez.

Kinek kell megfelelned?

Nagyon sok ember szenved a megfelelési kényszertől.

Mondok is egy saját történetet.

15 éves voltam mikor elkezdtem a gimit, mondhatni fiús lány voltam, de nem éreztem magam fiùnak, nem vagyok leszbikus, nem vagyok transzi, semmi. Csak gyűlöltem a szoknyát, a rózsaszínű dolgokat, meg az ilyen olyan kisruhàkat. Jobban szerettem a sportos öltözetet felül, nadrágnak meg farmert hordtam. Ahogy bekerültem 28 fiú közé azonnal elkezdtek engem csesztetni, hogy hogy nézek ki. Emiatt elkezdtem változtatni a külsőmön, már nem is én voltam kb. Vettem magamnak piros meg egyéb világos színű blúzokat, műkörmöt rakattam, lecseréltem csilivilire a cipőm, stb. De természetesen így sem feleltem meg mindenkinek, mert valakinek a körmöm nem tetszett, valakinek igen, valakinek a cipőm nem tetszett, valakinek tetszett, stb. 12. év végére jöttem rá, hogy Úristen. Magamnak öltözködöm vagy másoknak? Olyan embereknek, akik nekem senkik? Nos, igen. Miután kiballagtam leszedettem a műkörmöm, vettem egy kényelmes sportcipőt, meg vettem magamra egy jó pár NŐI inget/mindig tetszettek, de az osztályon kigùnyolt bennük/. Ma már így járok általában, női ing, kék/fekete farmer, sötét cipő/az megy mindenhez/. Van olyan férfi akinek így is bejövök, akinek meg nem, annak kiöltözhetek hollywood-i módra is, akkor sem lesz köztünk semmi. Így legalább önmagam vagyok.

Amúgy nem vagy köteles senkinek megfelelni. Vagyis de, saját magadnak, meg esetleg az államnak, de az államnak is csak olyan mértékben, hogy nem szeged meg a törvényeket. Azon kívül senkinek semmi köze ahhoz, hogy hogy öltözködsz, ki jön be, kivel vagy együtt, lesz-e gyereked, hány gyereket akarsz, akarsz-e feleséget, stb. Mindenki törődjön a saját farkàval/pi csájàval, és ennyi. Én sem foglalkozom senkivel, hogy ki kivel dugott, kivel nem, milyen autója van, milyen beosztásban van, magasról teszek mindenkire. Semmi közöm senki életéhez, de én sem osztok meg senkivel semmit.

Ja, és még valami. Iskolából hányszor hallottátok, hogy ,,Nem egyél! Munkahelyen sem akkor eszel majd amikor akarsz!"

Hát, igen. A sor mellett nem akkor eszik az ember, amikor akar, de én például bármikor ehetek. A kutya nem szól érte, mert egyedül dolgozom.

Szóval lehet választani, hogy mennyire akarsz megfelelni mindenkinek. Nekem direkt van ilyen munkám, és a célom a teljes függetlensèg a későbbiekben.

Mert parasztok.

Sosem szóltam be senkinek azért, hogy milyen ruhákat hord milyen testalkattal. Ha nem találkozik ügyféllel, akkor hordja azt, amiben kényelmesen érzi magát. És ha ducibb valaki, akkor nyáron süljön meg, vagy mi?! A kajára beszólás meg különösen seggfej dolog.

Meg az is, ha nem engednek el mosdóba. Én kb. 2-3 óránként pisilek még úgy is, hogy alig iszok munkában. Most tényleg szégyellnie kéne magát valakinek azért, mert hugyoznia kell? Vagy tartogassa? Én a helyedben elmennék, tartja addig a kollégád a frontot, csak tud egyedül dolgozni addig a három percig, nem?

Szívás, hogy ilyenekkel dolgozol.

Ez is kicsit olyan, mint az infláció: a társadalom-, a vállalkozók, a gazdaság fújja fel mérhetetlen drágára a termékeket, de meddig, azt ő sem tudja. pedig egy idő után már nem fog venni senki semmi jelentős dolgot, mert nem éri meg, így a gyártása is alábbhagy majd.

A társadalom talál ki mindenféle f*ágot, hogy így-úgy-amúgy felelj meg, miközben önmagának az embernek meg egyre jobban nem felel meg.